Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Tálasi István: Barta Sándor
csatangolhat. Egy ilyen útja során, 1912. május 23-án — ha a regény nem színez túlságosan, s hiteles életrajzi forrásként használhatjuk — a bámész közönség soraiból a tüntetők közé sodródik, s megismeri a rendőröklök keménységét. Polgáriba, majd kereskedelmibe jár. Az erkölcsnemesítő, „hazafias" tanári prédikációk dühvel töltik el a forróvérű kamaszt. Néhány év, illetve egy évtized múlva, a Röpirat* és a Misa című elbeszéléseinek iskolai jeleneteiben valószínűleg a saját diákkori érzéseit írja meg, az akkor elfojtva fortyogó undort az írói képzelet révén tettleges összecsapássá fokozva. Apja gyakorlati embert akar belőle faragni, őt az irodalom csábítja. Sokat és mohón olvas, s titokban több irkát tölt meg költői szárnypróbálgatásaival. Érettségi után az atyai óhajnak engedve hivatalnok lesz. Nem nekivaló pálya, lévén nyugtalan, lázas temperamentumú fiatalember, akiben heves, de még alaktalanul gomolygó indulatokat kavarnak élményei. A világháború első éveiben vagyunk. Az irodai robot után az új költőket, Nietzschét, Schopenhauert, Henry Georgét falja, s valószínűleg az anarchisták könyveit, s lehetséges, hogy egy-két szocialista írás is a kezébe jut. Esténként a Galilei-kör vitáira siet. Itt kerül sor a pályakezdését bevezető felszólalására. Hamarosan a Ma kávéházi asztalának törzsvendége lesz. Erjedő, izgalmas szellemi környezetbe, egyéniségének, hajlamainak megfelelő társaságba kerül. Vele egyívású, rokon temperamentumú, undorral és lázadással tölt, tettvágytól feszülő fiatalok közé, akiket a szociáldemokrata párt elveinél és gyakorlatánál egyértelműbben, következetesebben antimilitarista magatartás, az őszinte pátosszal kifejtett, lendületesen forradalmi világszemlélet s nem utolsósorban a nyugatosokénál is korszerűbb költészet programja toborzott az alig harmincesztendős mester, Kassák köré. Kiáltványaikban a réginél életesebb, aktívabb művészetet hirdetnek, a világot szintetikus egységben kifejezőt. A hagyományos poétika szerintük minden ízében elavult, a finomra csiszolt formák üressé és merevvé: hazuggá váltak. Le kell őket rombolni, s a legújabb külföldi irányzatok vívmányainak felhasználásával - illetve velük szinkronban - újakat, őszintébbeket építeni. E lázasan proklamált művészeti forradalom Kassák verseiben — ezekben az években írja többek között a Mesterembereket, a Bányászok hajnalbant, az Anyaságot - meggyőző eredményeket hoz. A többiek - ez részben a fiatal Bartára is áll, de róla később - mind az ő példáján buzdulnak, mégis - amint ezt a leendő, de akkor még nem Ma-munkatárs Déry Tibor nem minden alap nélkül állapította meg róluk egy 1921-ben írott tanulmányában 5 - éppen talán reá hasonlítanak legkevésbé. Inkább egyes külföldi expresszionistákra és futuristákra, leginkább pedig egymásra: merész újítók valamennyien, de nem önálló, szuverén alkotók; az egy Komját kivételével egyikük sem kialakult költői egyéniség. Szertelen, lázas fiatalok, akik kitombolják magukat a rombolásban - gyakran az utánzásban —, az építésre azonban már nem marad erejük. Van néhány eredeti víziójuk, egy-egy frappáns soruk, remek képzettársításuk, de egészében sikerült, strukturált költemény - egyet, Lengyel József Evő lányát mindenképpen ki kell emelni - csak elvétve kerül ki tollúk alól. Hangjuk mutál még, több benne az egzaltált lihegés, mint a férfias zengés. Néha megfeledkeznek a képek, furcsa szavak használatáról - s általánosságokat * Ma, 1918. 7. tz. 78-80. - Itt szeretném megjegyezni, hogy csak azon Barta írások megjelenési adatait közlöm a jegyzetek között, amelyek nem kaptak helyet az író két f£i umu,z kfltet *n<* (Ki vagyV Válogatott versek. Bp. 1962., ill. Pánik a városban. Válogatott elbeszélések, prózai írások. Bp. 1959.) valamelyikében. Uj irodalom elé? II. resz. Független Szemle, 1921. 358 kk.
