Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

MÁTYÁS FERENC ADY ÜNNEPE Széljegyzet egy konferencián Hétszilvafás Úr! - oszlasd a ködöt, nem didereghet csillagod, rakéták tűnnek föl az égre, még nem lehetsz halott. Lezüllött eszmék szégyenében, putri-országból menekültél, csecsemő-jövőnk fól nem ismert, de vérünkben ki sose hűltél. Tapostak, újban fogyhatatlan, vágyat buzogtató ős-Kaján, s meguntak, mint az öreg istent az összesöpört koponyákon, ébredésünk Május hajnalán. Nem lehettél seregmegváltónk, láthatatlanul halhatatlan, a közöny gyilok]á terített le, mint Zrínyit az agyaras vadkan. Werbőczyk bírájaként szavad gonosz fejeket, törvényt tört be, a te hited Hiszekegyünk volt, álmaidnak mennydörgős ökle. Nem vagy többé kívülállóság, hívásod szilánkja szétröppent, itt áll a mindenről elkésett, de már ocsúdó nép mögötted. Nem csak temetőszagú vének, ráncosfenekű múzsák sikálják öreg szobrod az „Andrássy" úton hogy arcodat látta lássák, vers-patakjaid, mély-kút szíved szomjas ajkakhoz már csordogál, hat ujjú Táltos, ajtó, szív nyílik, lávák dala köll, nem csalogány. Hétszilvafás Úr! - nem dobáljuk csak a nagy szavakat oltárodra, szólítunk, örökségünk jogán, hogy ne maradj a magány foglya. Cserbenhagyottak ne legyünk. Hol jársz ^ 95 ^