Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

KÉPES GÉZA ÜNNEPTELEN ÜNNEP Adynak Tél volt. A Senkik Földjére tévedt egyszer Valaki. A Senkik Földjén senkik laktak Az ő szavára felriadtak a város süket falai. Dalai mint feketerigók fekete fákra szálltak: hallva a harsány hajnali szót kivirultak a kopasz ágak s nekifeszültek a vágyak. De álomtalan alvás évszaka jött bénánál bénábbak a bénák. Es csak az éjszaka és csak a köd. Titok s vágy az énekest követelte, de ő: el, el innen, míg szeme még lát. Senkik Földjén terem a semmi, a fák ott feketék, torzak. Senkik Földjén Valakinek lenni: nincs rútabb tréfája a sorsnak Sors monoton dobja, dobolj csak, sors ostoba dobja, bomolj csak! 80