Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

JUHÁSZ GYULA ADYRA GONDOLOK Adyval vitézkedtem egykor én még; Es virrasztottam Adyval sokat, Fiatalságunk csókos, boros éjén, Es most idézi őt az alkonyat: O, hova lett a régi, furcsa mámor, Es mire ment a régi viadal? Egy hant mered rám: itt pihen a bátor Isten vitéze, és sír az avar. Igaz, a dal szól, és száll egy világnak, Megérti lassan kelet és nyugat, Megdöngeti az új botondi bánat, Es betöri az aranykapukat. De jaj, hová tűnt ama büszke Holnap, Es merre van a végső diadal, S akit imádtunk átkozódva, ó, jaj, Mivé lett fajtánk, a szegény magyar ? 72