Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

JANKOVICH FERENC „EMLÉKEZÉS NAGY HALOTTRA

3

3 Ady Endrének A hídnál, hol Szent Margit szigetét harapják kő- és vasfogak, hol terpeszkedve szór tollat, pihét, a pávafarkú alkonyat, Halljátok-e, mint zeng a lakoma? Sunyitnak rá a nagy hegyek - a Sváb-hegyek - alatta a Duna békés habokkal hömpölyög. Békés habokkal nyalja a folyó a város cserép talpait. Eregy te is, öreg barangoló, eltékozoltad halaid... Tutaj mereng még, gőzös tér haza, hálóját vonja egy halász de mint aranyhalak tűnő hasa ragyog ezer dús csillanás. A partokon, - s te állasz hangtalan, állsz ezer éve bús halász Dunába cseppent tán egy csöpp arany ? keress, ki tudja, mit találsz?... Körül mámorba menekült a gond... Ki kérdi még sorsod mi lesz? Mint a kaptárban méhcsalád visong, úgy sír az akabai dzsessz... Repedt hajódba mit várhatsz, mi jót? Fejedre mily madár kereng? Hallgat a Várhegy, nem felel a gót szilánkokban szétugró Parlament. Bealkonyult már... Miért is írom vak szemmel, én is, sajgó versemet? Bealkonyult már... Asszír-babilon és Wotán-fejek súgják a rímet... 68