Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

ILLYÉS GYULA ADY ESTÉJE Mikor a költő haldokolt már, Erdélyre düllesztve szemét, hőkölten le-lehunyva, hogy aztán igazán ott iszonyúlja, nagy pillái mögött, miképp szálazódik ki látomása gubancából még valóbbra a Kép: Hát népét Hadúr is szétszórja Mikor a költő haldokolt már s meglátta láztól-fázva, mint ugrik megannyi filmkocka káosza egy esemény-láncba, (hogy a bitang is azt kiáltsa, mit harsogott ő annyiszorta, üdvként várva a cáfolásra) -: Hát népét Hadúr is szétszórja Mikor a költő haldokolt már s láthatta, félkönyéken, ablakából, miként is telinek az Idők be: (mint rendeződik jóslatának pokol-látó forgató-könyve afféle heti hiradóvá, hol ezerfelé hajszolva szét barmát, szekerét menti már csak s dühödten egymást üti már a Nép): mikor a költő haldokolt már s a düh s a mámor fajzásából fogan t Igék fény-ujságbetükként, megannyi gyehenna-származék, az ég szent homlokán kezdtek rohanni, mint bibliai éjszakából s állt a Jelentés, a láng-rótta: Hát népét Hadúr is szétszórta és mint a csorda ország futott lám s épp egy új, egy szép Egész álmából (visszatérhetés záloga nélkül) amerre hordta 65