Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

Tudtam, míg egyedül hadakoztál, el kell hullnod e harcban, holtan és mégis elevenen, mert a jövendő rejti társaid, kik veled együtt áttörnek e bozótos, tüzes rengetegen, hazádon. * Szemed gödrébe besüpped, riasztó vagy, hogy szinte félni kezdek, kettőbe vágtad szálát örömünknek, Meglobbannak a gyertyák, fényük is egyre haloványabb, jaj, miért vonagolnak szemöldökeid, mitől lobban fel hajad izzó fénykoszorúvá? Kopognak az ajtók, meglazult sarokvasak csikorognak, jaj, fiam, ne hamvadj el e tűzben, hadd fogom ujjad finom ágait, hadd csókolom ajkad, hah fiam, ne égess, nem birom ki, ne öld meg anyád, jaj fiam, hisz te vagy az Isten, <£*> 60