Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

és mi nem hisszük mégsem és élünk, de élünk, s ha élünk, halálunk az istenünkkel megszűnt. Nem volt, mégis nincsen, s a teljességet vágyva a halál felét, megszülő ellenfelünket, nőt ölelünk magunkhoz, egészen, halálra: ki felmutatni is tud, amikor eltüntet. 4. A halottak között A forradalom szúrt szíve alatt a világ fattyú gyermeke voltál meg sem születtél egészen, akár egy Szencziféle zsoltár, s bűnöztél már élő porodban: a rútról szép szavakkal száltál szentségként hangzik itt az átok, mi ott egy eretnek kiáltott: mint egy magyarított zsoltár. <£*> 40