Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

BELLA ISTVÁN A HÁROM HOLLÓ EMLÉKTÁBLÁJA ALÁ Harmincöt év. Sunynak a lángok. Ki fóltámasztá Lázár-országot, Ady ilyenkor már a Kaszás Kísérővel kocsmázott, kaszázott. (A kert alján aludtak a szolgák) Az idő torkában még csak parázsolt a tűzrikoltás, s ez a Péterország nem tudja még, hogy megtagadja, s lesz így elárult, s elárvult. (A fát már kiválasztották az ácsok) Ült, komorlott a Vén Rokon balján, s a pecsétes, borjutta vitorlát a lefegő abroszt nézte, s a füstben hullámló asztalt, vörösbor-bóját. (Künn csörrenő, vasban-világok) Girlandos agyak, nótázó elmék, de benne: szögesdrót, lövészárkok, rossebb-bakák hordják halomba tetemüket, hiába-hadisarculi. (Irmagjáig kiirtott haláluk) Ült, komorlott a Vén Dölyf jobbján. Elfiatalodva, volt-vidámos testtel. Es ivott. S aztán: „Egy konflist! Egy hintót!

v - majd, röhögve: „Kordét! Debrecenből a Hortobágyot!" (Es fegyveresek verték föl a csöndet) S a kocsmába a délibáb bedübben. A négyégtájkerekek nyöszögve forognak a sárkoloncos füstben, a rúd mellett fekete lángok rínak, prüsszögnek, nyihorásznak. (Húzzák a kordé-Hortobágyot) 25