Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS EGY ADY-KÉPRE Halottak élén látlak itt, volt erdők kondor ágait az ősz tépázta aszúra, az a szdl rózsa oly fura, szemembe szúrja, hogy a vég már rád nyitotta vad szemét. De romjaiba is ragyog baljós és tüzes csillagod, az a húnyó láng, amelyet annyi bús asszony szeretett, asszír arc, talányos rokon, mint egy ereklyét megfogom. Allj itt az asztalom felett, súgd meg, ha menni kell veled, de addig parázs seb a szám, Lédám, rongy rímem és hazám, őszi virágot hintsetek utamra: csók, vágy, istenek. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom