Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

BÁRÁNYI FERENC ADY-IDÉZŐ Dr. Faragó Ambrusnak Kortársunk lettél, Dózsa unokája, népedért síró, bocskoros nemes, te lázongó kálvinista, ki az Istent bajtársának érezte, nem urának. Kortársunk vagy, mert régi verssorokkal a perc ma támadt emberkéit épp úgy idegesíted, mint sok év előtt a vén huncutokat, gonosz ostobákat. Es lásd, az öreg Kúnnék százezerszám készülnek halni újra, mert a gyógyszert - mely életükhöz hozzátenne néhány hónapot még - nem tudják megfizetni. Újpesten, elcsapott legények vackán megint a nyomor álmodik s a disznófejú Nagyúrral nincs, aki kiálljon, mert már a böllérkést is rozsda marja. Korcsok, cijrálkodók és félig élő magyarkodók ítélkeznek fölötted, kitépnének e földből, mint a dudvát, hiába vagy millió gyökerűNéped megint minden igának barma, mert harcot végig - tudjuk - sose harcolt, verőt játszik a vertnek született most s közben fejét, jussát, szívét kobozzák, őrzői rég cserben hagyták a strázsán a hitet, mit az ember Szépbe-szőtt itt. Es Komp-ország - szennyes hullámot szántván a semmitől a semmihez verődik. <£>° 20