Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

VÁRI FÁBIÁN LÁSZLÓ ADY ALKONYA Elhagy az árnyam, elmegyek, Csillag sincs velem. E homályt át nem ütheti, Megpihen szemem. Sorsomhoz szabott síri ágy A felnégyelt Haza, Testemnek tüzét csillapítsd, Tisza és Duna. Az alkony bíborszínre vált, Hitem erősítem. A pokol az, mely így üzen, Nem az Úristen. Kegyetlen szél kerekedik Holnap ilyenkor, Kidőlt serlegből elfolyik Az lírasztali bor. Im, most e vers is meggyötör, Alig létezem. Áldani készül s visszahull Ölembe kezem. írhatta volna magyarul Akárki fia, Parancsba kapván, hogy házát El kell hagynia.