Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

VÁRI ATTILA A WALESI KÜLDÖTT BESZÉDE ADYFALVÁN 1 én tudom és mi bárdok tudjuk hogy egyszer falut fognak elnevezni érmindszentről és lakónegyedet és utcát mert a költők szülőföldje megérdemli a kegyeletet adyfalván is nosztalgiával beszélnek majd érmindszentről ahol száz évvel ezelőtt nyelvünkre száradt egy alvadt-vérdarab 2 ady-bandy-duk-duk az indulatszavak hőköltetik az elmét de nem rejtik értelmét annak mit mondanak számon kértem s most szánom íme a számon bánom hogy nem bujdokolt versedben jobban az indulat a gróf a bolond geszti dühét veled degeszti de vajon oly pofontól melyet írója fontol s versében jól elrejti s ríme így nem is sejti mily rém hogy ő most biz szimbolika ily verstől lesz ki hőköl és lenne még néhány kérdés némelyik felségsértés s néhány lecke fiúknak akik sorsomra jutnak de versben nem lehet mert versben most nem illik