Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

TÓTH ÁRPÁD NÉZZ RÁNK ADY ENDRE! (A „Halottak élén" új kiadására) Meghalt az Elet és elmúlt a Harc, Figyelsz-e még e tespedt, tompa csendre? A sír mélyéből, büszke, dacos arc, Figyelsz-e még ránk, harcos Ady Endre ? Érdemes még szemedet vetni ránk? Nézni a hetyke magyar sors kudarcát? Országunk csorbult, tépett a gúnyánk, S az isten is arrább fordítja arcát. Kik körűlálltuk a ravatalod, Ma már tudjuk, vezeklőn, törve, sírva, Hogy nem te voltál akkor a halott, Mi dőltünk zsibbadt, léha, szörnyű sírbal Csak vad órákon kél és kavarog A szittya sír, a kísérteti csontház, Es marjuk egymást, esett magyarok, Árva az árvát, csontvázat a csontváz. O, Ady Endre, Messiás-magyar! Riaszd szét lidércálmát a halottnak! Bús Lázár-szívünk még élni akar, Ontsd rá napos tüzét élő dalodnak! Ha igazán szerettél, nézz le ránk, Oszlopnak gyúlva sorsunk síri éjén: Járj előttünk, dicsőült Egi Láng, Elni akaró bús halottak élén!