Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

TANDORJ DEZSŐ ADY-KÖNYVEMET OLVASVA Késlekedik még az a vicinális a sötét kis vidéken ? Es csupa-csupa idegennel? Hogy úgy vagy, hogy sehogy sem vagy''! Es térdelhetsz, mondod, nem is sokára, minden egyre hidegebb; ezt a legmindenfélébb házat körülállnánk és befödnénk? Es aztán a jegenyefák sűrűinek; kurtítsa sok-sok alvás! At nem léphető, gyorsan vert híd; a Nap kövült arcokra süt. Szeretnél egy förtelmest zuhanni is, törnéd verses sorokba; dél múlik, alkonyatig hideg minden és egyre hidegebb. Dehogy szedjük megint vígan a lábunk. Készítjük úti ládánk. Azt add csak, hogy ne legyek rosszabb, keserű cukros szorgalom. Be hunyászkodom, ha vendégelsz nálad. Miket juttat eszembe! Olyan ritkán lelik meg egymást; kóló, csárdás ölelkezik. Es egy japán kert is költözött hozzánk. Csináltunk rövid sétát; engedem a világot futni, megfagyasztó bizonyosság. Nem akartam megadni, amit nem kell; talán te nem is tudod. Ha egy kicsinyt is megmaradnék! Be jól van minden, ami van.