Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

Szívünk riadtan rázza börtönét, Zaj nyög keresztül falun, városon, Miként előre megjövendölöd S nincs férji a kormánynál, kapitány, Mindent lebíró hős, modern titán. Világíts nékünk és mutasd utunk, Magunk előtt célt lássunk legalább, Mert fogytán már a hit, s jaj, elbukunk Harc nélkül és hitetlenül, gálád Es dicstelen tusán. Mind megfutunk Vagy meglapulunk, mint a fürjcsalád Barázda közt s behányt szemekkel várjuk, Hogy el mikor tapos otromba lábuk. Te láttad ezt, te tudtad ezt, te mondtad, Hangod sikongott, mint szirénasíp, De ostobák, vakok, mind összefogtak, Hogy elnémítsanak. Ma már hasít A csontjukig a vészjel, ám vacoghat Belé foguk, egyik se változik, Inkább harcolnak ma is ellened Es népünk a viharban tönkre megy. Bocsáss meg nékik, amint megbocsátunk Mi is, mert hidd el, nem tudják szegények, Mit cselekesznek. Mi hiszünk és látunk Egy jobb jövőt, hintjük magvát a fénynek, S nagy éjszakánkból, im, hozzád kiáltunk: Maradj nekünk vígasznak és reménynek, Halottan is égő fáklyánk maradj, Új harcainkhoz új erőt te adj!