Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

SOMLYÓ ZOLTÁN ADY Hangosan sírva sírból visszahívni a nagy költőt nincs joga senkin ek! Ne sajnáljátok őt, hogy élte megszűnt, hogy nyoszolyája nyirkos és hideg! Az élet csak magányra készülődés s a halál nem más, csak a szent magány! •Borzas feje a fellegekbe nőtt, e rongy kor meg nem érdemelte őt! Most elvállalja őt a magyar nemzet, de nem vállalta addig, amig élt. Amíg a szája magyar átkot mondott, magyarul sírt és magyarul remélt. Most száz darabra szétszakítanátok, de sok volt nektek ő, mint egy-egész... Ne légyen zaj a nagy halott előtt: e rongy kor meg nem érdemelte őt! Ma nincsenek már élők és halottak: csak bűnhődés van és sok szörnyű bűn! Az erdőkön a sok fa mind kivágva, az árnyék mind kisebb lesz s tovatűn. Egy költőd is volt, véres Magyarország, meg nem becsülted: halálra busult. A fold csak föld, de szent az égi jog: meghalt a költő, tehát élni fog!