Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

PÁSKÁNDI GÉZA LÉDA ASSZONY LEGSZEBB ORCÁJA ALÁ - SOROK ím elporlik körüled minden, Léda Maradsz: hab-dalok ölelte dús szigetnek Mágnes-sziget: zörejben zengés-gyüjtő. katedrálisba tévedhetett poloska lángnyelvet, bárkát, vagy siont csíphetett freskót, töviskoronát nem omlott el a fenség jerikója. titok ölén babrál hiába gyermek ujja héra ölén a méhfulánknyiság fátyolod szatír fogó ördöglepke hálója tán szajna s körös cárnője kit nagy zsoltárral ér partjáról hódítni jött zsakettes raszputyin. nőstény-herakiész, tisztító csodádat augias-gerincen átvezetted kiütvén érzék öt patics-falát szabad ömlést a rengő sej telenmek! „ aranyszoborlám furcsa alkimisták cselekszenek most épp a fordítottján hol fém-fenség zeng, inkább bőr pihédzzék aranyból vér s csont légyen lombikokban. örök forgás a rög elcsábítja nődet, férjedet hol vénre, hol gyerekre támad kedve örök forgás te meg, holt-áhító halandó mohó sápadtja vagy nekrofil rögöknek Irigye vagy már minden sírgödörnek hisz nincs vénség, se ifjúság, se meglett ki több s szebb fút, lányt ölelt, mint élveteg porai e földnek.