Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

OLÁH JÁNOS ADY - KM LK KE REM Egy szakadás fut az ég alján, főigyullad a tűz, itt a nap, a vak lombok közébe fészkel, feléd harap, és álarc van, féktelen düh az arcán. A legjobb most elbújni volna, visszaroskadok, ne keress, a vén törzsek kéregalja féregreves, s a téli illat mocskát arcomba ontja. A találkozások semmipartja ásító örvénybe omol, a százéves gyertyán, a tavalyi bokor létét egyetlen romlás kénye adja. Álmodsz a nyílt zsilipmorajban, a hab, a köd bőrödbe szúr, mi lenn volt, fólszökik, mi fönn itt sír alul, minden úgy fordul, ahogy nem akartam. Mindegy, hogy kinek az utódja, a földet járja, megleli, és nem kell a beszéd, a hízelgés neki, tudja anélkül, léptét hmm rója. A dacban és a nevetésben félelem, betegség lakik, a kapu nem csikordul, tárva sarokig, egymagad vagy, roskadtan, félig ébren. Itt már akármi visszacsúfol, a harang kong, üres a mély, a hazugság, mostgyürkőzik vele a héj, nem kászálódhat föl soha a lyukból.