Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

MÓRICZ ZSIGMOND A MAGYAR UGAR ÚJRA ÉNEKEL Ady Endrének a sírban Érzem már az olthatatlan vágyat a Holnap után. Eddig a tegnapot fájtam. Tüzek izztanak, lángok gyultanak, füstök vertenek, Tegnapi máglya nyomomságiból. Az apám sorsa, az anyám kinja, a kenyér átka, az ige átka, a vaksors átka, berakott jajjok, felgórt sikolyok, marcangolt életek, szivek, nyomorok, rothadó világ törmelékei lobbantak lángra a komor kohóban: s kiégtek süvöltve, ró'tt dühvel, gőgös lángolással minden t fólégtek, mindent fölolvasztottak, minden salakot kivetettek. Kisírtam magam és most tiszta vagyok. Átmentem a halál igája alatt és élni akarok. Összeroppantam, sárba fetrengtem, vonaglottam a sírban. Es kinyiíjtottam kezemet a meleg után, kinyitottam szemem a fény után s szerelmesem hajfonadékába imádkoztam feltámadás után. S lassan lecsúszik felettem a sír röge kétfelé. Kizsendül felettem a fű töve a nap felé, s felbubban lelkem egy-egy buboréka opálos ködökben a mindenség boldog végtelene felé. Még a tél jege köti karjaimat. De már az erekben cserdül a vér. A gondolat bokrain duzzad a rügy. ^ 99 ^