Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

GÁL SÁNDOR Balassi Bálint magyar imádsága „ Te vagy szál kópiám, Te vagy éles szablyám..." Nemcsak azért szeretlek, mert verseidben viadalra futó hamar-lovak patája dobog, a portyázó vitézek fogják üstökön a jó szerencsét, és szép hírért, névért mindent hátrahagyva tündökölnek az eposzi hősök. Nemcsak azért szeretlek, mert te sem voltál az üresfejűek talpnyalója, a hűség szolgalegénye de nem voltál hazug szoknyavadász sem, akit szalmalángra gyújt a kancafarú donnák csacska beszéde, és narancs-illatú didikért lajtorjákat mászik, mint féleszű trubadur. Nem voltál hazug, mert szíved szerint szóltál akkor is, ha szád naponként esküdött szerelmet ábrándos hölgyeknek a várak cintányér-díszes termeiben, borzas medvebőr takarón a hűvös, gótíves szobákban, ahol szavaid lavinája tavaszi-rét-illatú folyója sodorta el a hímzés fölé hajló özvegyet, aki elhitte, hogy csakis őt szereted. Ez úgy is volt, míg kilépve más szoknya után lobbant véred, s jóvérű paripákat adtál hűvöshasú lányokért, de mindig szerettél s mindig azt, aki közel volt hozzád, s ez igaz férfiaknál oly gyakori, mint nyáron az égzengés. Nemcsak azért szeretlek, mert asszonyok, lovak, daliás összecsapások, esküvések és megcsalatások szövevényében álltad a próbát, s férfias énekekkel zengted a végek dicséretét, holott kikeletkor madarak szóltak és hűs harmatot permetezett az ég; hanem mert magas homlokodon ott égett a szabadság arany-tüze, füstnélküli 74