Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

BALOGH LÁSZLÓ Balassi Bálint magyar imádsága A Kárpát ormáról még egyszer visszanézett és semmit sem látott. Mindent vad felhő födött. Mint földig égett faluból az üszkös lélek: füstként gomolygott messziről odalent a köd. A szépszagú mezőkre gondolt elmerengve, jó hamar lovakra s aranyos, víg pohárra. Annája tűnt elébe: kacér, fehér teste. Nem ravasz özvegy még: tüzes ölébe zárja. Hol van már Anna, Krisztina s a bécsi lányok? A megátkozott versek s a vitézi társak? „Idővelpaloták, háza k..." - Tudta ő, várta. D e n b n o felé rántja lovát. Az est leszállott. Am három év: s tajtékos lován visszavágtat nyerge mögött halállal az édes hazába. 1960 67