Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

Birtok-, erkölcs-, életvesztés Volt a kínos, gyászos vég. Nincs hazája, nincs nyugalma, Nincs ereje, nincs hatalma Szegény magyar nemzetnek, A felekre tépettnek! 19. Ámbár itt-ott Zrinyi, Pálfy, Nádasdy és Erdődy, Mint hajdan a magyar nemzet Lelkes, bajnok élődi, Győző karral verik, törik A dölyfös hold szarvait: Mit használ? ha győzelmöknek Megakasztják útjait, Egyfelől a temérdek tar, Másfelől a kalapos kar; S mindig késő, vagy kora, A kelő had tábora. 20. S te szívetlen, tanácstalan Rokon s testvér, oh Erdély! Hová vesztéd szíved, eszed? Válásoddal mit nyertél? Kezet fogván a törökkel, Boldogulsz, azt gondolod, Ha dölyfének térdet hajtva Testvéredet gyilkolod? Te is Árpád faja s vére! Utóbb sem lesz áldás bére, S árát rútúl megadod, Hogy véred megtagadod. 21. Példabeszéd: gyenge vesszők Öszvekötött nyalába Vihargyőzőbb, mint az erős Tölgy s bükk magán álltába'. Öszveforrva szív- s lélekben A nemzettest tagjai, Régen s könnyen lettek volna 36