Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

Könnyebben hághatják már Mennyország útját, így nyitván testeken nehéz vérek kútját, Bocsátván véreknek ki testekből rútját. Phoebus is érkezék, kezdé el beszédét, Sírástoknak, úgymond, hagyjatok ti békét, Mert én elmémnek is ezek bírták fékét. Minden köztünk való tudományon kaptak, Azzal garádicsot ide felénk raktak, Az emberek között mert már untig laktak. Vitézség, bölcsesség kiben öröködik, Mennyországhoz vonszon s arra töreködik, Mi nyájasságunkban lelkek dicseködik. Hogy éltek változott Jupiter kedvéből, Lött az mindnyájunknak egy végezéséből, Közzénk jőnek majdan föld kerekségéből. Megyek húgaimmal én koporsójokhoz, Elkészítem nekik, mi kell ez útokhoz, Ti is menjetek már vígan hazátokhoz. VI Azmely Múzsák, azaz tudományoknak kilenc istenasszonyi, Clio, Calliope, Urania, Polymnia, Terpsichore, Talia, Euterpe, Melpomene, Erato, Apollóval öszve az Balassiak koporsóját őrzik és vigyázza, azoknak az koporsólátogató emberekhöz való szavok. Clio felel penig mindennek, azki oda megyen, az többi képébe meg, s így szól: Kérdhedd ez koporsót, miért ilyen szoros bolt? S ez két benne fekvő sebes test hogy ki volt? Sebessen s véressen mindkettő így mért holt? Az elsőre, halld meg, ím, ez az felelet: Egy test vér, szeretet, gyűlöl bév s tág helyet, 25