Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

IV Az tartárok bejövése és az nagyságos Balassa Ferenc dicsőséges halála íratik meg. Pallás nem nyughaték, ő követét inté, Irist széllábain Tauricába küldé, Pontus tenger szélit mind békerülteté. Nagy hadat támaszta Neper, Neszter között, Tatár nemzet készül, s török is az között, Sok nyíllal, puzdrával, karddal fegyverközött. Jő szertelenséggel ollyan reménséggel, Hogy Magyarországot dúlja szörnyűséggel, Fűzvén prédájából magát nyereséggel. Megzendüle az föld, s ki-ki oltalmáért Fegyvert készít, s vívni akar hazájáért: Ferenc is meghalni, mint Hector Trójáért. Az óra eljőve, igye harcra kele, Harca közt sok pogány érkezék ellene, Csak egyedül szakadt, nincsen segedelme. Sok pogánt sért keze, nem szánja halálát, Végre egy nyíl hatá keresztcsontja táját, Bélivel foglalván össze ő ágyékát. Több sebivei öszve lőn ez is halálos, Örök életire dicsőséggel hasznos, Mert lőn földön, poklon s testen diadalmos. ír krónikám másutt ez hadnak módjáról, Abban emlékezem bévebb haláláról És sokakkal együtt érdemlett dolgáról. Dicsért erkölcsével él emlékezeti, Terjed is hírében böcsült nevezeti, Holt meg Istenének, s Mennyben felvezeti. 22