Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

Szarkofág és kámea (K. S. I.)

A kétféle Balassi-megidézésre hasonlatként alkalmazott szarkofág és kámea Rimay szövegeiben tárgyszerűen is jelenlévő. Rimay János mind Balassit, mind rajongott másik mesterét, a tudós Justus Lipsiust ékkőhöz hasonlítja. II. Rákóczi Györgynek címzett 1629. évi levelében lelünk e helyre: „vagyon minden országnak és tartománynak oly tündöklő drágakövecskéje, aki villagó fénlésével tündököltesse és ragyakoztassa is honjabéli tudományát s országát magával". Célzás ez nemcsak a „drágakövecske"-Lipsiusra, de Lipsiusnak az itáliai utazások hasznosságáról és gyönyörűségéről szóló latin levelére is, amit már egy másik hazai Lipsius-hívő, Forgách Mihály hasznosított a maga utazáselméletében, nevezvén abban Lipsiust „a batavusok földjét díszítő drágakő"-nek. Ilyen drágakő Balassi Bálint is, hiszen ha a Rimay-elogium első sorát úgy olvassuk: „Bálint, nevezetben [vagy: nemzetedben] ki voltál Balássa",* tisztább lesz a rím (Balássa - szem lássa), s a balassa, balássa - Pesti Gábor 1538-ben készült nómenklatúrája szerint: „Balassus: balassa: der balafi"; Szabó T. Attila XVII. század eleji szótáradata szerint „bálás: Ballas-rubin" - 'ékkő', 'rubinkő' értelemet is ad. A szójáték felfedezése többféle olvasatot és értelmezést megenged. Mi a legegyszerűbbet, a legérthetőbbet tűztük címként népszerűsítő antológiánk homlokára: Bálint nevezetben ki voltál BalasSzövegértelmezések ügyében való állásfoglaláshoz egy ilyen kultikus antológia minimális jegyzetanyaga nem alkalmas. Ezért „veszett kárba" -egyenlőre - Kincses Tünde, Pinezits Helga és Szmeló Magdolna munkája: ők ui. gondosan összevetették a Rimay-versek eddigi közléseit (Eckhardt, 1955; Komlovszki, 1990; Ács, 1992), s kialakították az epicédium közlésre szánt új szövegállapotát. De mert az érvek, indokok elősorolására nem lett volna hely, Komlovszki Tibor szövegközlésének átvétele mellett döntöttünk. A „Bálint" után már Eckhardt vesszőt tett, a „Balássa" Ács Pál olvasata. A balázs-rubin értelmezés vitáját lásd: Irodalomtörténet, 1993. 127