Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

BISZTRAYÁDÁM Balassi Bálint magyar imádsága Kerülgetlek negyedszázada és hallgatok rólad, valamiképp mindig találkozunk. Egy napon születtünk, de magamban tartom a titkot a Mérleg és Skorpió határán, elúszó és visszatérő sötét senkifóldjén. Folyamodnom kell segítő kezedért a harcban, kardjaink ideje eltört, semmit nem ér magános vitézség, amiben hittem. Férgeink, csikasz nem láthatók, az Egyszarvú vezeti őket, mint hadnagy. Érdem elenyészik, nem őrzik márványba vésett szavak bölcsőd helyét, reneszánsz ajtófélfád. Minden bizonyosság a biblia belső oldalán. Mikor két térded elkaszálta láncos török golyó, mikor a csontot kezdte fürészelni a borbély, skandáltad Vergiliust, MOSTAN VAN SZÜKSÉG ERŐS KEBELRE. Saját katonáid tapostak rajtad át, meg-megcsúszva véres agyagon, nem ismertek már az eksztázisban, amit erős és első kiáltásod kanóca gyújtott. Lassú malom őröl öreg szavakat, elhamvad az emlékező s az emlékezet, magam is elmegyek, mielőtt elmondhatnám, 119