Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

Ráró szárnyon járó tüzes csataménnel vágtattál elébe, ruháját szaggattad reszkető két kézzel, s bújtál az ölébe. Ahogy ajka szétnyílt: vele volt az isten, maga volt az élet, tömör combjai közt meg is haltál szinte, hogyha megölelted. Valld be, hogy Júlia csak a versre volt jó, s nem a vers volt érte, mondd el, hogy előtte kongó, üres hordók, mások hulltak térdre. Te csak meghajtottad kicsit fejed, térded, amint az szokás volt, s máris messze voltál: édes Cőliádnál várt rád a pohár bor! Mikor pedig jártál a lengyel határnál, szűz leányra leltél, megcsókoltad száját, körte melle táját, s hagytad, hadd érjen még. Édes hazád sorsán, magyar pusztulásán fájt a szíved akkor, csak az egy istenben s villogó vitézben volt a bizodalmod. Mestere a szónak, hagyd meg az utódnak, Jó Balassi Bálint, hogy a szerelemben, versben, vitézségben csak az ember számít. Kóbor vagy nem kóbor, nincstelen vagy vajda, főúr avagy szolga: az életet élni, a halált legyőzni: ez az ember dolga! 1979 112