Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

csak Annám szerzett győzödelmet rajtam: hattyú jégben vér-volkán. Hol csak hallgatnom volna illendő, mert számadásra vár a Teremtő, szavam csöndes, emberi; rágalmazással már nem vesződöm, átlépek álnok vádon, lesen, tőrön, ha Isten is engedi. Mert egész föld él, ahogyan élhet, ki miben kezd, nem abban ér véget, Isten veri vagy áldja; azzal pöröm jó békességért; nem tudja, hol van sem a kerek, kék ég, sem tenger morotvája. Vétkömben én csak véröm vádolom, mi pokol bennem, ki lát át azon? Isten sem, nemhogy magam. Röttögtem éjt-nap, dühödtem újra, hálóba estem, belebonyolúlva eggyül, kiverten, vadan. Jómban ragyogtam udvari módra, nyíttam: féreg esvén szorítóba; elég már világ-járni; örvendöttem - bár patrónák, szentek magamra hagytak - mert fölemelkedtek nagy őseim umbrái. Vigadtam vígan, erőm pazarlva, mint lángban levét kiforró nyers fa: tettem, versem számadás; az igazzal én emberül jártam, ami marad e magam áldozásban: példa, jóhír, semmi más. 1979 110