Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

JÁNOSY ISTVÁN Monteverdi Esztergomban Mit láttam idejövet? Perzselt falvakat, hol csak kócos ebek vonítanak, bölcsőben félig égett csecsemőt, átnyilazott, föltépett ölü nőt, rabszíjon elholt kisfiúk hulláit útfélre szórva... bőrük-lenyuzott konc férfiakat - egy még aléldozott, még szólt: „öljenek meg végre már!" Itt járt a tatár... és mit hagytam otthon? Ezredév óta kímélt palotákat, kincsektől roskadó templom-csodákat; szerelmet, zenét, költészetet ópiumként szürcsölő értőket, egymást mákkal ölő kereskedőket; eretnek-máglyákat, hercegi intrikákat, aranyon vehető, bőmellű gráciákat... írom hattyúszó-hangú operámat, s megmosolygom a dalt, amit hallottam itt: egy barbár költő naiv zsoltárait... de nem feledhetem azt, amit tegnap láttam, ahogy ez a költő a nyaktörő hegyet a halál biztos tudatában megrohamozta - föntről a fegyverek mind rámeredtek: ágyúk, szakállas puskák, s ő csak kepesztett föl, föl, míg egy golyóbis elnyeste mindkét lábát... s haldokolva zsoltárait még hangosan dalolta... Beleborzadok: ilyen még lehet?... Ez a nép a tisztább, egészségesebb! 1977 104