Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Agárdi Péter: Elmaradt hozzászólás Illyés Gyuláról

Agárdi Péter ELMARADT HOZZÁSZÓLÁS ILLYÉS GYULÁRÓL Időhiány miatt nem mondtam el hozzászólásomat az Illyés Gyula születése 90. évfordulójának tiszteletére a Petőfi Irodalmi Múzeumban 1992. november 11—12-én rendezett emlékülésen. Néhány előzetes mondanivaló-töredékem, reflexióm a tartalmas előadások hallatán a konferencia első délelőtti szakaszának végére egészült ki és tudatosult bennem egy hozzászólás igényévé (tematikailag ugyanis elsősorban ide, Botka Ferenc bevezetőjéhez, Pomogáts Béla, Koncz Virág, Lengyel András és Maróti István előadásaihoz kapcsolódott volna) - de a szoros időhatárok miatt végül is lemondtam róla. Élve azonban a konferencia szervezőinek - mindenekelőtt Tasi Józsefnek - a megtisztelő bizalmával, engedve a többször is megismételt kérésnek, közreadom az előzetesen és a helyszínen csak néhány vázlatpont erejéig rögzített s most utólagos „tapasztalatokkal" is bővített véleményemet. Nem szigorúan irodalomtörténeti, még kevésbé líra-, próza- vagy drámaesztétikai szakkérdéseket taglalok, hanem - hogy Illyés fájdalmasan ironikus, sebzett fogalmát vegyem kölcsönbe - „mindössze" közügyi dolgokat. Az Illyés-jelenségről, az utóélet első decenniumáról, a költő és egy politikus 1970-80-as évtizedbeli viszonyáról, az Illyés Gyula örökségét övező mai befogadói helyzetről szeretnék néhány hangos gondolatot rögzíteni. Másod- és harmadlagos kérdések ezek az életmű originális művészi világának tudományos igényű elemzéséhez képest, de talán nem teljesen haszontalanok és nem privát érdekűek. Miképpen - reményeim szerint - a reájuk adott válaszkísérletek is többek, mint egy olvasó, egy Illyés-hívő olykor talán elfogult, indulatos rögtönzései, töredékes megfogalmazásai. ILLYÉS GYULA ÉS AKIKNEK NEM KELL... Feltűnő a csend napjainkban Illyés Gyula körül. Ezt a hallgatást igazából nem töri meg sem néhány kegyeleti aktus, sem egy-egy tisztességes írás, régi-új televíziós, rádiós műsor, Illyésre hivatkozás vagy szakmai dolgozat. A Petőfi Irodalmi Múzeum igényes konferenciája is fájó visszhangtalanságban zajlott le, mind a hallgatóság létszámát, mind a sajtónyilvánosságot tekintve. A Naplójegyzetek kötetei persze folyamatosan megjelennek, s mindig némi izgalmat váltanak ki, főleg Illyés és a politikusok rendszeres kapcsolatára vonatkozó utalásaik42