Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)
Lengyel András: Illyés Gyula és Bibó István. A magyar művelődéstörténet szerkezeti sajátosságaihoz
A másik két - egymással egyébként szorosan összefüggő - epizód ugyancsak ilyesféle morális tartalmakat hordoz. 1954-ben ugyanis Bibó „összehozott" egy kegyelmi kérvényt a börtönben lévő Kerecsényi Dezsőné érdekében, s ezt aláíratta többek között Kodállyal, Németh Gyulával, Horváth Jánossal, Bóka Lászlóval, Sőtérrel, Ortutayval - s Illyéssel. Úgy vélem, ez az akció - szereposztása is, lefolyása is - mindkettőjükre mélyen jellemző. Bibóra azért, mert bár maga is margón volt, mások érdekében önzetlenül eljárt, Illyésre pedig azért, mert vállalta az aláírást, amit ugyanakkor Szekfű Gyula például megtagadott. : s S mélyen jellemző az ügy historikumára az is, hogy végül a megoldást is Illyés találta meg. Míg Bibó első közbenjáró-jelöltje, Erdei Ferenc kilenc hónap alatt sem tudott eredményt elérni, addig Illyés - a megfelelő embert, Vas Zoltánt kérve föl a közbenjárásra - két hét alatt sikerhez segítette az ügyet. 2 9 Ilyen tartalmú együttműködés után érthető, hogy 1956 drámai napjaiban is összekapcsolódott pályájuk. Bibó életútinterjújából tudjuk, sorsdöntő pillanatokban voltak együtt. Előbb, 1956. október 30-án délelőtt Illyés lakásán, ahol megtörtént a parasztpárt Petőfi Pártként való újjáalakulása, vezető testületeinek és személyeinek meghatározása, illetve kijelölése. Ezen, mint ismeretes, a kompromittáltak, Erdei, Darvas, Szabó Pál nem vettek - vehettek - részt; Veres Péter, Illyés, Németh László, Jócsik Lajos, S. Szabó és Zsebők Zoltán társaságában viszont ott volt Bibó is. November l-jén, már a parasztpárt helyiségében Bibó részt vett az Illyés külföldi íróknak szánt fogalmazványának fordítása körüli tervezgetésekben. November 2-án pedig megtörtént a parasztpárt - akkori nevén már Petőfi Párt - minisztereinek kijelölése. Ismeretes, ezen az értekezleten, amely a párt Dorottya utcai székházában volt, jelölték miniszternek Bibót is. Bibó nevét - miután Illyés és Keresztúry nem vállalta a miniszterséget - először a másik miniszterjelölt, Farkas Ferenc vetette föl. Bibó azonban ódzkodott, semmiképpen nem akart miniszter lenni. Hogy mégis vállalta a neki szánt szerepet, minden jel szerint nagyrészt az első számú jelöltnek, Illyésnek köszönhető. Ezt a sorsfordítóvá lett döntést Bibó később így idézte föl: „Nem akartam [...] miniszter lenni, és kétségbeesetten javasoltam S. Szabót, Jócsikot, ZsebőkÖt. Ok sem akartak, de úgy láttam, hogy őket sem nagyon akarták. És akkor Illyés Gyula azt mondta, hogy igenis nekem kell lennem, mert ő azt várja tőlem, ami Keresztúrynál is bevált, hogy tudniillik Keresztúry egy színtelen tudósegyéniségnek látszott, s egy jelentékeny személyiséggé nőtte ki magát mint miniszter, bárhogy is végezte. És ugyanezt kell most is csinálni. Nem kell félni egy nem közismert embert elővenni, akiben megvan a lehetőség arra, hogy valamit csináljon. És akkor előállt Keresztúry és azt mondta, hogy nekem kell csinálni, mert bennem van civilkurázsi, és most leginkább az kell." 3 0 5 Az Ulyés-Bibó együttműködésnek politikatörténeti szempontból minden bizonnyal ez a miniszterjelölés volt a csúcspontja, hisz Bibót ez indítoitta el drámai útján. Két nappal később azonban már választás elé kerültek, s döntésük merőben más útra vitte 25
