Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)
Lengyel András: Illyés Gyula és Bibó István. A magyar művelődéstörténet szerkezeti sajátosságaihoz
szerkeszteni a Válasz-t! »Megmondhatod Illyésnek...« stb." 1 5 S Erdeinek ez az ambíciója megsértette s ellenállásra késztette Illyést. Kommentárja, melyet ehhez az üzenethez fűzött, jelzi ezt. Egyikünk sem fogja szerkeszteni a Választ - jegyezte föl naplójában; „O azért, mert ember híján nem tudja. Én meg emiatt a kijelentése miatt." 1 6 Hogy ez a politikai vita milyen körben dőlt el Illyés javára, megint csak nem tudható. De három dolog nyilvánvaló. 1. Illyés - alighanem e szembenállás eredményeként is - a Szabad Szó március 22-i számában bejelentette, hogy visszahúzódik az irodalomba. 2. Illyésnek alighanem igaza volt, amikor úgy vélte, hogy Erdeivel ellentétben - ő rendelkezik az írók támogatásával; a Választ a munkatársak végül is az ő kezébe helyezték. 3. Bibónak magának is szüksége volt a Válaszra. A Valóságra. - tanulmánya „vitája" után - már nemigen számíthatott; a kortársak szerint a lap nem bírt volna ki még egy olyan vitát. Márpedig Bibó számára ekkor már az volt az elsődleges, hogy legalább elmondhassa helyzetelemzéseit. Ahogy Illyés, ő is kivonulóban volt a napi szintű politikából; 1946 júliusában ennek fölismeréseként cserélte föl minisztériumi állását a szegedi professzorsággal. S mindezeken túl egy dolog még bizonyos. Amikor a Válasz körül meghatározó szerepet vállaló Sárközi Márta bekapcsolódott a tervezgetésekbe, már Bibó is a lapalapítók között volt. Sárközi Márta emlékezése szerint az alapítás az ő Nyúl utcai villájában történt meg, s ekkor az újraindulást Németh László vetette föl. „Az alapító aktusnál - emlékei szerint - [...] Veres Péter, Németh László, Bibó István és Keresztúry Dezső jelentek meg." „A második ülés már népesebb volt. Megjelent Farkas Ferenc, aki a parasztpárt nevére és alighanem a parasztpárt vezetőinek tudta nélkül megszerezte a lapengedélyt, és Illyés Gyula, aki már hozta kéziratban az első számhoz írott beharangozót". 1' Ez utóbbi értekezleten részt vett még Fülep Lajos is, sőt már egy sor fiatal is. Sajnos, a Sárközi Márta fölidézte epizódok időrendi helye bizonytalan. Csak sejthetjük, hogy az első összejövetelre 1946. március vége és április vége között került sor, a másodikra pedig mindenképpen még augusztus 15-e előtt. Akkor ugyanis Németh László a Válaszról már mint „most induló" folyóiratról szólt egyik levelében, s a lap első számát várta.A pontos időpontoknál azonban szempontunkból fontosabb, hogy Bibó István ezekben a hónapokban lett a Válasz s így Illyés legszűkebb elvbaráti körének részese. S ekkor formálódott ki az az együttműködés, amelyet a születő Válasz körül mozgó, „bibóiánus" fiatal szociográfus, Márkus István később mint „Illyés-Bibó-Sárközi Márta hármas szövetségét" emlegetett. 1 9 Sajnos, ennek a Válasz megindítását és fönntartását célzó együttműködésnek a részletei, a dolog természete szerint, jórészt ugyancsak homályba vesznek. Az élőszavas eszmecserék a múló pillanattal elmúlnak; írásos - tehát utólag is mérlegelhető - nyomuk nemigen maradt. Illyés és Bibó ekkori együttműködésének tehát csak „kemény" - mintegy régészeti csontleletként föltárható - szerkezetét vizsgálhatjuk. Ilyen vonatkozásban három összefüggés emelendő ki. 1. A Válasz - anélkül, hogy munkatársai érdemét kisebbítenénk - három ember kooperációjának eredményeként lett az, ami. Elsőként a kiadás anyagi költségeit álló s a lapcsinálás szinte valamennyi aprómunkáját elvégző Sárközi Mártát kell megemlíteni. Ő önzetlenül szolgálta a lapot, s Illyésnek is, Bibónak is föltétlen 22
