Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)
Varga Rózsa: Illyés Gyula és Forbáth Imre barátsága levelezésük tükrében
gondjaival együtt az irodalmi és azon át a nemzeti köztudatba emelni, az számára egyben a lehető legtökéletesebb önmagára találást is jelentette. Az ezzel a világgal szembeni konok elkötelezettsége vált alkotó munkássága kiapadhatatlan forrásává, és ez az elkötelezettség volt az aranyfedezete annak, hogy lassanként mindenki által elismerten a magyar nép, a magyar nemzet szószólójának tudhatta magát. Forbáth Imre is megérezte és átélte a magyar líra elkerülhetetlen új útkeresésének alkotó gondjait. Ez nála egybeesett élete korfordulójának, az ugyancsak idegenben átélt ifjúsága, egyetemi tanulmányai lezárulásának idejével. O következetesebb avantgárd forradalmár volt, és minden vonatkozásban az is akart maradni. Más lehetősége nemigen lehetett. A kommunista forradalmároknak ahhoz a típusához tartozott, akik a maguk családi kötelékeit egy új világ új közösségének, az egyetemes testvéri internacionalizmus megteremtésének s a régi világ és életforma teljes felszámolása programjának jegyében kegyetlenül elvágták. De ha vállalta volna is a tékozló fiú megtérését, a szó szűkebb és tágabb értelmében nem volt hova és nem volt mihez megtérnie. A szülői ház illyési fogalmát nem is igen ismerhette. Gazdatiszt apja szolgálati helyét gyakran váltogatta, az apa korai halála után anyja férjhez ment, egyetlen bátyja Dél-Afrikába vándorolt. Diplomájának megszerzése után Prágában és Szlovákia legelhagyatottabb vidékein helyettes orvosként működött. A csehszlovákiai magyarságnak olyan szellemi élete, amelyben irodalmi ambícióival megkapaszkodhatott volna, nem volt. Fábry volt az egyetlen szellemi tekintély, aki viszont épp ebben az időben gyakorolta a proletárirodalom kritikusi pulpitusáról később saját maga által is olyannyira elítélt „irodalmi vésztörvényszék' ,4 X szerepét, amely előtt természetesen Forbáth sem állhatott meg feddés nélkül. Az egyetlen közösség, amelyhez tartozónak tudhatta magát, a (számára többnyire elvont fogalomként, elvileg létező) szocialista mozgalom volt. Ha ezt a köteléket is elveszti, az abszolút nihil partjaira kerül. - Ezt a kockázatot vállalta, amikor a Nyugathoz fordult, amiért Fábry előtt is erősen mentegetőznie kellett, hiszen hasonló bűnökért utasította ki a mozgalomból Fábry Kodolányit is, s a moszkvai A magyar proletárirodalom platformtervezete többek közt például József Attilát. 4 9 Az adott idő történelmi, művészeti és magánéleti korfordulójának halmozott válságtüneteit Forbáth abszolút magára hagyottan s ebből következően is súlyos pszichés zavarokkal élte át. Innen leveleiben a vízbefúló kétségbeesett kapaszkodása a váratlanul feléje nyújtott segítő kéz, Illyés barátsága után. A szinte romantikusan ifjonti hevülettel induló baráti levelezés kezdetén a zavarokat Forbáth gyakori lakóhelyváltoztatásai okozták, melyek következtében a hozzá címzett küldemények Forbáth nyomain fél Szlovákiát bejárván néha visszatértek a feladóhoz. Az első szakaszban Illyés minden esetben szinte postafordultával, azonnal válaszolt. Forbáth azonban - megsértődvén, hogy az első válaszlevelével küldött tizennyolc verséből kérésével ellentétben a Nyugat mindössze kettőt közölt - késlekedett a válaszokkal, nem élt az Illyés által fölajánlott lehetőséggel, hogy kötetét Budapesten megjelenteti, hanem kölcsönök felhajtásával ő maga nyomattatta ki Pozsonyban. 3 0 A kötetet elküldte Illyésnek, kérvén, legyen a Nyugatban objektív és szigorú kritikusa. A szigort illetően Illyés Forbáth elvárását túlteljesíthette, mert a kritika megjelenését követően Forbáth teljesen visszahúzódott. Pedig Illyés Gyula feltehetően tapintatos 207
