Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Monostori Imre: Illyés Gyula és Németh László. Párhuzamok - kitérők - találkozások

Illyés a Nyugat társszerkesztője lesz, még közelebb kerül tehát Babitshoz. Egy interjúban nyilvánosan is megbírálja Némethet a „harmadik oldal" formulával jelölhető reformprogramja miatt.

1

0 A népi mozgalom sok pólusúvá válásának, illetőleg meggyorsuló széthullásának az időszaka ez; egyben a jobboldal előretöréséé, a háborús veszély növekedéséé is. Németh szemlátomást és már-már véglegesnek látszóan elszigetelődik; önmagát szigeteli és őt is szigetelik. Illyés ezzel szemben egyre tekintélyesebb szellemi és közéleti rangot vív ki magának. Levelezésük jó négy évig szünetel, személyes találkozásuk még tovább. Németh Gulyás Pálnak számol be Illyéssel kapcsolatos érzéseiről, gondolatairól. Most nem nézi jó szemmel Illyés „hajlékony" természetét, Babits-pártinak tartja, aki „már-már Baumgarten kurátor", s aki annak idején „a Válasz helyett a Nyugatot választotta".

1

1 1939 nyarán Illyést - Cs. Szabóval és másokkal együtt - potenciális ellenfelének tekinti. 1941 tavaszán pedig nyíltan is vitába száll vele Veres Péter megítélésében. A Mit ér az ember, ha magyar Illyés szerint „a legrosszabb irányba mutat". Cikke végén minden bizonnyal Németh László Híd-beli szerepére is gondol, amidőn a népi mozgalom egykori „élgárdáját" amiatt marasztalja el, hogy „a régi lobogót [...] egy színházi hetilapban ütötte le [...]".

1

2 Németh László válaszcikkében megvédi Verest a „vezér-elv" jobboldali értelmezésének vádjával szemben, s személy szerint Illyésnek azzal vág vissza, hogy ő is vezért - irodalmi vezért - szolgál.

1

3 „Illyésék megint irtanak" - panaszolja újra Gulyásnak 1941 nyarán is.

1

4 Egy hónappal később (szeptember 4-én) viszont már gyökeres fordulatról tanúskodik egy Gulyásnak írt Németh-levél. Szerzője megkönnyebbülten számol be arról, hogy „Illyés Gyuszi nem lett kurátor [...], ellenben békeangyal. [...] Babits emléke körül akarja összebékíteni az irodalmat. [...] Én is megadtam a végső tisztelgést."

1

3 Igen: meghalt Babits, megszűnt a Nyugat, ezzel egyszersmind - bármilyen profánul hangzik is - kiiktatódott kettejük közül barátságuk legnagyobb tehertétele. Németh fölszabadultan mond igent Illyés hívására: a Magyar Csillag rendszeres szerzője lesz. Immáron személyes kapcsolatuk is helyreáll: 1942 augusztusában nagy gyalogtúrát tesznek Tolnában, Illyés szülőföldjén és Szilasbalháson, a Németh rokonságnál. Illyés kedvenc történeteinek egyike éppen az ekkori „fölfedezése": ő és Németh szegrőlvégről talán még rokonok is.

1

6 Közben olyan fontos írásai jelennek meg Illyés folyóiratában, mint a Fantomok ellen, a Népi író, a Cs. Szabó László, a tanulmányíró, a Tamási „játékai", a Madáchot olvasva - és így tovább. Németh nagyra értékeli Illyés szerkesztői tevékenységét,jól látja, hogy a Magyar Csillagban értékmentés folyik. S most már nemcsak a tíz évvel korábbi új írónemzedék vezérét látja benne,

1

7 hanem azt is megérzi, megsejti, hogy „ő a holnap".

1

8 Örömmel ad írást (Műtét a családban) az Illyés szerkesztette Új Magyar Decameronbdi is, és lelkesen méltatja az ugyancsak Illyés szerkesztésében megjelent A francia irodalom kincsesházát.

1

9 Németh László legtömörebb, egyszersmind összegező igényű portréja Illyésről az 1943 januárjában (és februárjában) a Magyar Csillagban folytatásokban megjelenő, Népi író című fontos esszéjének az ötödik fejezeteként olvasható. Valóban összegező 173