Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Petrányi Ilona: Illyés Gyula és Füst Milán

harmincas évek végétől az „üldözöttek" oldalára került, és Illyés néhány olyan megnyilatkozása, amely egészséges társadalmi, politikai viszonyok közepette elfogadható lett volna, most ellenérzéseket váltott ki belőle. Gondolunk itt a „zsidókérdéssel" kapcsolatos állásfoglalásaira, s még inkább az első zsidótörvényre (az ún. sajtótörvényre) való reagálására és nem sokkal azután a Nyugatban megjelent naplójegyzetére, amely Magyarok című, 1938-ban kiadott kétkötetes művében is szerepelt, és amelyre a Füsthöz hasonló helyzetben lévő Vas István sem talált magyarázatot.

3 Közvetlen dokumentumok hiányában persze minden csak feltételezés. Legalább ennyire lehetséges magyarázat a féltékenység, Illyés növekvő népszerűsége, irodalmi-politikai tekintélye és szerepe miatt a Nyugat körül. Ő gondozza Kosztolányi Dezső hagyatékát, ő Babits legközvetlenebb munkatársa, barátja, halála után a megszűnő folyóirat szellemiségének továbbvivője. Illyés 1941 szeptemberében megindítja a Magyar Csillagot, programját tekintve a Nyugat folytatását. Egy udvarias gesztussal Füst Milánt is felkéri, hogy írjon a lapba. Füst Milán kedvetlenségére, fáradtságára és befejezés előtt álló nagy munkájára, A feleségem történetéve hivatkozva hántja el a kérést, de a mellőzött író sértettsége is kiolvasható soraiból: Kedves Barátom, ...Szívesen állok rendelkezésedre, csak nemigen tudok már dolgozni, nincs is szándékomban. Még ezt a munkámat Isten segítségével valahogy befejezem, hét éves munkámat (7) - s azontúl nyugalmazott író leszek, nyugdíj nélkül, koszorús költő, koszorú nélkül. Ez a szándékom. Isten áldjon, sok szerencsét az új laphoz! Igaz híved: Füst Milán Bpest, 1941. szeptember 18. Valószínűleg csak rontott kettejük viszonyán, hogy később, 1942-ben a Magyar Csillagban (11. szám) meglehetősen értetlen kritika jelent meg Füst remekmívű regényéről, A feleségem történetéről Kádár Erzsébet tollából. Annál is inkább, mivel Illyés korábban a Füst Milánt értő és szerető Szerb Antalt kérte fel, hogy írjon a könyvről. Erről Szerb Antal Füst Milánnak szóló alábbi levele tanúskodik: Kedves Milán, hálásan köszönöm a Művet, amelyet most kaptam kézhez. Annál izgatottabban fogom olvasni, mert engem ért a kitüntetés, hogy írjak róla a Magyar Csillagban. Hódolattal üdvözöl híved Szerb Antal Bp. 942. V. 20. A fennmaradt dokumentumok alapján emberi-írói kapcsolatuk záróakkordja Illyés 1948. március 30-án írott levele, amelyet Füst Milán válogatott verseinek ekkor kiadott 166