Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

„Kedves Tiborkám!" „Drága Gyuszim!". Déry Tibor és Illyés Gyula levelezése (Közzéteszi: Botka Ferenc)

79 Budapest, 1971. nov. 13. Kedves Gyulám tegnap kaptam a köteteidet - köszönet! - s ma reggelre már el is olvastam az egyiket, a verseset

1 persze. Gyönyörködve, s bámulva kifogyhatatlan - hálistennek temiékenységedet. S hogy az ujjad érintésétől minden verssé válik - ezt neveztük annak idején a világ átpoetizálásának, mikor is nem számított, hogy egy-egy vers jobban vagy kevésbbé jobban sikerült-e, mert maga a folyamat volt a poézis. Micsoda meddő butaság volt, amire egykor én törekedtem: mindig csak „tökéletest" alkotni - 5 közben silánynál silányabb műveket férceltem iszonyú igyekezettel. Később - későn - tanultam meg szerénynek lenni, s nem utolsósorban a te példádon. Vagyis megtanultam, hogy bár a lángot mindig ébren kell tartani, de ne minden szikrájától várjam a megváltást. Megváltást? Még a magamét se. Öt percre ha! Jó kötet ez, egy egész költői világ bemutatkozása. Akinek füle van rá, ha egyébként egy sort sem olvasott tőled, ebből is értesülhet, hogy ki vagy s mit tudsz. (Ez azonban nem bizonyos, hogy igaz). De én, aki ennek a kötetnek a tartalékát ismerem, éppoly vagy majd oly gyönyörűséggel olvastam végig, mint a „befejezetteket", amiben persze része volt az irodalomtörténeti vagy esztétikai pikantériának is. Egy metafora is eszembe jut róluk s persze bolond lesz[ek] elhallgatni: azokra az ismert jéghegyekre emlékeztetnek, amelyek a tengerfelszínén a hegyükkel jelzik, hogy lejebb mit rejtenek. No meg az előszó! legszebb párizsi, helyesebben ifjúkori tréfáinkat idézi. S mennyi üdítő dolgot is tartalmaz! Egyszóval, a vállalkozás helyeselhető s meggratulálható. A Tisztákat később olvasom el,

2 most magam is nyakig vagyok a füzeteimben. Ölel D. T. 1971. XI. 13. 1 Abbahagyott versek (\91\). 1 Illyésnek a katharok pusztulását megjelenítő színdarabja. 152