Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kemény Gábor: Átutazóban a nagyepika felé
cigarettafüst, és gyapjasán gomolyog a lámpafényben. Minthogy mennyezetvilágítás van, nem látni árnyékokat a falakon, és a társalgás moraja is oly egyenletes, hogy - ha le lehetne fényképezni - egyetlen ráncot sem vetne a képen. A túlsó szobákból kicsap néha egy-egy magas női nevetés, eltévedt hullámként becsobog a biliárdterembe, s itt rögtön kisimul, mint gyűrődés a vízen” (318).“ A készülődő nagy mű, A befejezetlen mondat felé jelzik az utat azok a természettudományi és/vagy műszaki területről vett képek is, amilyen például a következő hasonlat: „Kata előrehajol. Tekintete a másik [asszony] szemébe fúródik, s egy pillanatra heves ibolyaszín fénnyel lobban fel, mint amilyennel éjszaka az autogénhegesztők égetik a vasat; csak sötét szemüveggel lehet belenézni” (367). Zeman László csehszlovákiai magyar kutató harminc évvel ezelőtt alapos, terjedelmes tanulmányban mutatta ki, hogyan nyomul be egyfelől a tudományos/műszaki szakszókincs, másfelől a szleng Déry prózájába.26 27 Kár, hogy ezt az izgalmas kutatást — tudomásom szerint — se ő, se más nem folytatta az azóta eltelt három évtizedben. A Pesti felhőjáték stílusának kevert, átmeneti jellegét mutatja, hogy e felől a mű felől nemcsak egy sajátos, ha tetszik, prousti ihletésű realizmus felé vezethet út, hanem a humoros, olvasmányos regénynek egy olyan válfaja felé is, amelynek angol nyelvterületen Wodehouse, nálunk pedig Szerb Antal volt a rangos képviselője. Hadd idézzek egy ilyen példát is Déry regényéből! Rácz elhatározza, hogy harminc szál rózsával lepi meg szerelmét, Annyt. „S mint aki békeszerződést írt alá népe nevében, hosszú háború után: oly megilletődöttséggel s elszánt komolysággal nyit be a virágüzletbe” (375). A nyelvi kép hatásosságát az is növeli, hogy a hasonlat képi eleme (a hasonló) megelőzi a hasonlítottat. Ezt a sorrendet a szokványos hasonlított-hasonló sorrenddel, az ún. racionális sorrenddel szemben emocionálisnak vagy - Fónagy Iván nyomán - impresszívnek is nevezhetjük.28 Lássunk egy másik példát is erre a Szerb Antalt előlegező humorra: „Rácz rosszul érzi magát a meglepetés hirtelen csendjében, legszívesebben feloszlana, s valami barátságos kávéházban újra összeállna a Revue des deux Mondes-dal kezében” (383). Ezekkel az idézetekkel természetesen nem azt kívánom bizonyítani, hogy Déry regénye hatott Szerb Antal humorának kialakulására, hanem csupán azt, hogy Az átutazó több stílusfejlődési tendencia kereszteződési pontjában áll, és ilyen folytatása is lehetett volna. (Mint tudjuk: nem lett.) Sőt megkockáztatom azt a végképp tiszteletlenül ható ötletet is, hogy van a regénynek egy olyan részlete is, amelyet akár Rejtő Jenő is írhatott volna. íme: „Dr. Rácz tekintetét a sültliba színű orcákra szegezi és mosolyog. Bocsánatot kér tekintetével, hogy pillanatnyilag semmi étvágya” (269). Persze itt sem közvetlen hatásra gyanakodom (bár Rejtő éppen úgy olvashatta a Nyíl regény új ságot, mint 26 Az „együttérzékelés”-nek a regény stílusában játszott szerepére már Egri Péter is felfigyelt: Kafka- és Proust-indítások Déry művészetében (Déry modernsége). Bp., 1970. 146. 27 Zeman László: A természettudományi szókincs az elbeszélő és az alakok síkjának viszonylatában „A befejezetlen mondat"-ban. = Magyar Nyelv 1973. 325-341. 2Í Az impresszív szórendről vő. Fónagy Iván: id. h. (19. jegyz.) 110-112. 46
