Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)

Kemény Gábor: Átutazóban a nagyepika felé

TCentétUf {lábúr

csak Anny látja ilyennek attól való félelmében, hogy Kata férje tudomást szerez feleségének az estélyen megjelent Németh Lajos tanárral folytatott viszonyáról, s férj és szerető véresen egymásnak esnek.

Néhány olyan madár-kép is felbukkan a szövegben, amely - a ga/amfc-hasonlatok- kal és -metaforákkal ellentétben - előnytelen színben tünteti fel a vele jellemzett női szereplőt. Ezek a képek nem olyan gyakoriak, mint Krúdynál,'1 de a baromfira, verébre stb. való utalás itt is határozottan pejoratív jellegű. Például Márta éjszakai elbeszélésére, panaszaira így emlékezik vissza másnap a férfi: „félálomban hallottam valami távoli zajt; mintha egy ingerült tyúk csipogna mélyen víz alatt” (288). Németh ezt mondja szeretője barátnőjének: „Anny, az Istenért, hagyja már abba ezt a csipogást' (298). Anny „Előveszi púderes dobozát, s könnyű, puha mozdulatokkal, amilyenekkel verebek csipegetik a morzsát, végigjárja kezével arcát” (318). Persze idetartoznak, bár minimális stflushatást keltenek, a köznyelvi metaforák is: „te ostoba liba...” (281; ezt Németh mondja korábbi kedvesének, Mártának utolsó találkozásukkor).

Van egy olyan alakja is a Pesti felhőjátéknak, aki mindvégig „madárszerűen szállongó jelenségeként (307), szinte madárként, mégpedig saskeselyűként jelenik meg. Ez Büchler sebészprofesszor, Kata férje. így látjuk meg első ízben, Rácz szemével: „kinyitja az ajtót, és egy rendkívül magas, valószínűtlenül sovány úriembert pillant meg a lépcsőházban, [...] Rövid, száraz mozdulatai vannak, apró fejével úgy bólogat szüntelen, mint egy izgatott, leskelődő madár” (302). Büchlert külseje és mozgása valósággal predesztinálja erre a komikus madárszerepre: „röviden bólint apró fejével” (304); „hangosan, szívből jövően nevet, miközben hevesen bólint minden szónál” (307); „hegyes vállai közé húzza a fejét” (uo.); „még hosszabbra húzza kopasz keselyűnyakát. A nyak legfelső végén ünnepélyesen billeg a fej” (308); „tiltakozóan kiterjesztené karját, de a szűk taxiban nincs hely nagystílű mozdulatokra. A két kar, mint kinyújtott, béna szárny, függve marad a levegőben” (377); „a karosszéknek támaszkodva mereven áll, és hosszú karjait himbálja” (383); „Égnek veti karját, [...] hevesen bólint fejével” (384). Nemcsak Rácz doktor látja ilyennek, Németh is ezt mondja róla kifejtett metaforával, majd ezt továbbfejlesztő képpel: „Többnyire émelygésig udvarias és szeretetre méltó, ilyenkor az az ember érzése róla, hogy nyomorék, boldogtalan madár... aztán egy rövid csőrvágás, mintha vaskapával...” (322). Még könyvtárszobájában is kitömött madár riogatja a látogatót: „Az egyik sarokban kitömött saskeselyű állt kiterjesztett szárnyakkal, és nyakát előrenyújtva, mintha le akarna ugrani a földre” (324). A keselyűként ábrázolt Büchler környezetében szinte szükségszerűnek hat ez a kitömött madár. Nem azt érezzük, hogy a kitömött keselyű sugallja — metonimikusan — a tanár keselyűszerűségét, hanem épp fordítva: egy keselyű-ember szobájában mi más is lehetne kitömve, mint egy keselyű. Ez tehát az ún. metonimikus hasonlatnak17 18 mintegy a megfordítása: a képi elem rendeli maga mellé a tárgyit.

17 Vö. Kemény Gábor: Képekbe menekülő élet. Bp., 1993. 97.

18 Vö. Kemény Gábor: Bevezetés a nyelvi kép stilisztikájába. Bp., 2002. 156, 161, 182, 194.

42