Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kemény Gábor: Átutazóban a nagyepika felé
DCeméntj, £jtíh&r szerű jelenséggel állítja őt párhuzamba. Török Gábor jelöletlen hasonlatnak nevezte ezt a képfajtát, amely a párhuzamnál szorosabban, a szabályos alakú hasonlatnál viszont lazábban kapcsol össze két dolgot.15 Dr. Rácz, akinek szemével a környezetet és a többi szereplőt nézzük (nemcsak itt, hanem mindvégig) egy kissé mindent és mindenkit madárszerűnek lát, egy helyütt még a felhőt is (280). Már a vonatban madárhoz hasonlítja egyik útitársát, a fiatal lányt: „Cili a valószínűtlen hőségtől, az álmosságtól, a sok badarságtól, amit álmodott, s amit most hall, hirtelen elszédül. Néha megelevenednek a mesék, a világ a feje tetejére áll. A levegő odakünn a fű fölött gyémánttiszta, s rezeg a napsütésben. Ha kiterjesztené karjait, kiszállhatna a fülkéből, mint a madár” (267-268). A regény három női szereplőjét, a fiatal és más-másképpen, de egyaránt igen vonzó Mártát, Katát és Annyt a galamb motívuma kíséri és galamb-képek jellemzik. A galamb a mitológiában Aphrodité madara, a szerelmi beteljesülés jelképe, a keresztény vallásban a Szentlélek megjelenítője.16 Rácz és Márta beszélgetését a várbeli Mátyás-templomnál galambturbékolás festi alá, ez azonban nem annyira a köztük kialakult kapcsolatot jelképezi (amely csupán alkalmi és szinte véletlenszerű volt), mint inkább szakrális képzeteket kelt: „Rácz felnézett az égre. A magasból turbéko- lás hallatszott, de Rácz hiába keresi, nem látja a galambokat. A vasárnapi kék ég felhőtlenül remegett a torony fölött” (284); ,,A rejtélyes galambok újra turbékolnak. Kifürkészhetetlen égi hangok irányítják az ember sorsát” (285; az utóbbi mondat bizonyára a férfi bölcselkedését közvetíti szabadfüggőbeszéd-szerűen). Pár oldallal később egy másik helyszínen, ahol Márta már nincs jelen (nem is jelenhet meg többé, mert közben öngyilkos lett, ám ezt ekkor még senki sem tudja), tehát egy pesti lakásban „A Duna felől újra hajótülkölés hallatszik. Az ablak előtt nehéz sz.árnyveréssel elröpül egy galamb, talán a Mátyás-templom tájékáról hoz üzenetet!” (290-291; az elbeszélő közlését itt is a szereplő néma reflexiója egészíti ki). Néhány nappal később, amikor már tudják, hogy Márta meghalt, Rácz a két barátnővel, Katával és Annyval a pesti Duna-parton sétálgat: „Mindhárman hallgatnak. Az Akadémia előtt galambok röpködnek, vidáman csattogtatják szárnyukat' (342). Talán Márta emléke zavarta meg egy pillanatra évődő-kacérkodó hármasukat? Nyelvi kép gyanánt a galamb mind a három nővel kapcsolatban megjelenik: „Minden szó, amit a kicsike [= Márta] kiejtett, az öngyilkosság glóriafényétől övezve, íme, most fehér galambként röpköd előttem” (332); „A keskeny ajtórésben megjelent Anny barna feje, és szájáról világos mosoly repült a szobába, mint dúcból kisikló fehér galamb. Az ágy fölött kering lassan, aztán Rácz szívére ereszkedik” (359); ,Az ajtórésen beszálló fehér galamb [...] egy percre boldoggá tette” (360; a hasonlat képi eleme, mint rendesen, implicit metaforaként ismétlődik meg); Anny a botránnyal fenyegető estélyen úgy látja képzeletében barátnőjét, Katát,,,mint fehér áldozati galambot, aki csakhamar kétségbeesett turbékolással fog a vértől gőzölgő hullák fölött keringeni" (319). Kata valójában egyáltalán nem áldozati galamb természetű nő, 15 Török Gábor: A líra: logika. Bp., 1968. 66-70. 16 Vö. Jelképtár. 72; Szimbólumtár 161. 41
