Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kiss Katalin: A Pandora Lepketánc-kriúkája
Diiíí Din!alin-, de a Pandora ifjú kritikusa a „jellemfejlesztés hiányát” veti szememre és arra próbál oktatni, hogy tanuljak dédapámtól. Ilyen módon lehetetlenné teszi számomra a vele való vitatkozást és azt a kínos érzést kelti bennem, hogy összecsapás esetén nekem kellene kiélesíteni és kicsiszolni az ő kardját, hogy a mérkőzésnek valami formája legyen - arra pedig mégsem vállalkozhatott hogy olyasvalakivel párbajozzak, akinek közben vívóleckét kell adnom. Ilyen vívóleckének érzem az alapfogalmak tisztázását, amire a fiatal kritikust meg kellene tanítanom. Inkább lemondok a vitáról és megvárom, míg érettebb fegyverekkel kerülök szembe. Illés Endre kéziratban maradt felelete Karinthy Frigyes Csütörtökben közölt válaszára26 „Az európai irodalom nagy magyar reprezentánsa”, Karinthy Frigyes, a Lepketánc kritikája27 miatt egy csípetlen-csípős felszisszenésben legutóbb élesen állást foglalt a Pandora körül alakult írócsoport, illetve annak „fiatal kritikusa” ellen: alapfogalmakat tisztázó sürgetésében állandóan összetévesztve ezt a kettőt. A „nagy író” és „nagy gondolkodó”, ahogyan a kis cikk színes bevezetése szólítja, csakugyan - ha nem is az európai, de a magyar irodalomnak - indulásában igen sokáig nagyszerű ígérete volt, az évek múlásával és krokik jöttével azonban mindinkább beváltatlan ígérete lett, míg legutóbb ígéreteit kezdi mégis beváltani. Egyenetlen, elsietett, de sokszor tagadhatatlanul érdekes munkái között egyik kevéssé sikerült írása: a Lepketánc. Ez az egyfelvonásos kis darab az új idea, új formanyelv és színpadi siker hármas követelményét állítja fel önmagával szemben. Ennek a hármas törekvésnek sikertelenségét szögeztem le színházi beszámolómnak a Lepketánccal foglalkozó részében. Ideájáról megállapítottam: nem új. Az „apának” „fia” ügyeit részletesebben nem firtató elnézésével ejtettem el: merre is vezetnek ennek a miliőnek a szálai. Formanyelvéről egyik baráti kritikája állapította meg: annyiban forradalmi, amennyiben a dramatizált kroki vonalvezetésének minden bizonytalanságával, valóban nem szerepelt még komolyabb színpadjainkon. Színpadi sikert provokáló eszközei - néhány rossz vicc, az alapgondolatnak rikító s élettelen szimbólum klisékben való kibontása, drámai összeütközések helyett drámai fényhatások, üresen puffogó, hatalmas monológok - a színműírásnak rég túlhaladott állomásai. Ezen egyszerű, mindenki által ellenőrizhető, az író múltját tisztelettel elismerő s minden személyes élt nélkülöző megállapítások mellé válaszolt most élesen, szemé- lyeskedőn, állítólagos, egyéni sérelmei miatt egy egész generáció törekvéseit lekicsinylő írásában Karinthy: két régi viccet, egy megkopott paradoxont és tőle, a „fiatalok” mellverő „barátjától”, egészen szokatlan nyegleséget. Alapfogalmak tisztázásáról ír többek között. De hogy milyen alapfogalmak tisztázásáról - ezt a homályos pontot már nem határozza meg közelebbről. Jogomban áll26 Kézirat. MTAK Kézirattára, Ms 4690/75. 27 Illés Endre: Hat színdarab (Te csak pipálj, Ladányi; Lepketánc; Kék és piros; A bor, az arany és az asszony; Csókról csókra; Díszelőadás). = Pandora 1927. 2.sz. 119-122. 33
