Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kiss Katalin: A Pandora Lepketánc-kriúkája
Díia Dint uliu Kiss Katalin: A Pandora Lepketánc-kritikája ma a stíluselfogultságot látom az irodalmi élet egyik legnagyobb eszmei bajának, s azt hiszem, ez a baj meg is marad mindaddig, amíg az írók és kritikusok a különböző izmusokat dogmáknak s nem egyszerű jelzőknek tekintik, sosem felejtvén, hogy a jelzők száma végtelen!" (Szabó Lőrinc)' Az 1927 februárjában megindult Pandora második száma Hat színdarab (Te csak pipálj, Ladányi; Lepketánc; Kék és piros; A bor, az arany és az asszony; Csókról csókra; Díszelőadás) címmel1 2 bírálatot közölt Karinthy 1927-ben bemutatott darabjáról, a Lepketáncról. Illés Endre kritikájára Karinthy vitacikkben reagált, válasza a Csütörtök című hetilap 1927. április 31-i számában jelent meg. Karinthy bírálatával szemben a Pandora szerkesztője vette védelmébe Illés Endrét, aki szintén megírta a maga viszontválaszát, azonban elállt annak közlésétől3, felelete kéziratban4 maradt. A Karinthy-Illés-vitába bekapcsolódó Szabó Lőrinc a Pandora következő, harmadik számában Karinthy, a kritika és az alapszabályszerű modernség címmel jelentette meg szerkesztői válaszát, melyben, túllépve a polémia korábbi kereteit, Karinthy vitacikke ürügyén, a modernség alakváltozatainak és fogadtatásának kérdéseiről bocsátkozik hosszabb, teoretikus fejtegetésbe, s ezáltal írása az 1929-es Divatok az irodalom körül gondolatmenetének kiindulópontjaként jelölhető meg. A Nyugat nagy nemzedékéhez tartozó Karinthy Én és a fiatalok címmel közölt válaszának bevezetésében előrebocsátja, hogy vitacikkét Kassák Dokumentumában kívánta megjelentetni5, s ezzel a megjegyzésével a Pandora és a Dokumentum táborát az irodalmi élet két ellentétes pólusaként tünteti fel: „A fiatalokkal szemben való álláspontomra legjellemzőbb lesz az, ha elmondhatom, hogy első gondolatom az volt, hogy a Pandora cikkére nem a Nyugatban, hanem a Dokumentum című balszélső futurista lapban válaszolok.”6 Karinthy előfeltevése, miszerint a Dokumentum irányzati programok melletti elköteleződését tekintve a „futurista” lapokhoz sorolható, a hagyományok elvetésének programját erősítő párhuzamként, annak deklarálására hivatott, 1 Szabó Lőrinc: Séta idegenben - Lihegő erdők; Halálfiai. = Pandora 1927. 4.sz. 239. 2 Illés Endre: Hat színdarab (Te csak pipálj, Ladányi; Lepketánc; Kék és piros; A bor, az arany és az asszony; Csókról csókra; Díszelőadás. = Pandora 1927. 2.sz. 119-122. ’Illés Endre: Lepketánc: Karinthy Frigyes. In: I.E.: Gellérthegyi éjszakák. Bp., 1965. 130. 4 Illés Endre publikálatlan felelete a folyóirat-szerkesztésre vonatkozó, az MTA Könyvtára Kézirattárának birtokában lévő levelezésanyag áttekintése és feldolgozása közben került elő. Az Illés-kézirat az Ms 4690/75. jelzetszám alatt található, a Függelékben közöljük. 5 Illés Endre visszaemlékezése szerint Karinthy „Felelete olyan éles volt, hogy napilap vagy irodalmi folyóirat nem is vállalkozott a közlésére. Végül egy kis botránylaphoz kellett fordulnia, a Csütörtökhöz', ez persze kapva-kapott Karinthy cikkén.” (Illés Endre: Lepketánc: Karinthy Frigyes. In: I.E.: Gellérthegyi éjszakák. Bp., 1965. 125.) 6 Karinthy Frigyes: Én és a fiatalok. = Csütörtök 1927. március 31. 4. 28
