Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Antonio Opitz: Többé-kevésbé „jókedvű önvizsgálat”. Déry Tibor műveinek fogadtatása az NDK-ban
cÂntonia Op Hí tatására térek ki valamivel részletesebben: a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról több színpadon is bemutatott két drámai változatának meglepően nagy sikerére. Akkoriban nem volt alkalmam a magyarországi fogadtatást figyelemmel kísérni, de úgy értesültem, hogy a darab musical-változata itt is átütő sikert aratott. Kelet-Németországban akkoriban - 1972 és 1976 között - éppen kultúrpolitikai olvadáskorszak volt, amely azzal a jelszóval is kigészült, hogy fokozottan figyelembe kell venni a fiatal generáció életérzését, különleges érdeklődését. A Déry regénye alpján készült musical éppen beleillett ebbe a helyzetbe, nem csoda tehát, hogy a magyar ősbemutatóval majdnem párhuzamosan több színpad is műsorára tűzte. Hatalmas siker volt, mindig és mindenhol telt házzal játszották, a többnyire fiatal közönség teljesen azonosult a darabbal, és úgy érezte, őróla van szó, az előadásra szerződtetett pop- és rockzenekarok az ő zenéjét játsszák. De éppen ebben a nagy azonosulásban rejlett az a probléma is, amellyel a musical valamennyi rendezőjének foglalkoznia kellett. Déry regénye ugyanis nem kizárólag kora fiatalságának életérzését akarta visszaadni, hanem problematizálta is ezt az életérzést, különösen a két fő alak, József és Eszter sorsának ábrázolása során. A Berliner Volksbühne együttese ezért maga írt a regény alapján egy új darabot, amely inkább az emlíett perspektívát kívánta kiemelni és előtérbe helyezni. Ezt a variációt kitűnő színészek játszották szintén nagy sikerrel, bár ez a változat nem annyira az egészen fiatal közönség, hanem főleg a már felnőtt fiatal értelmiség körében nyert elismerést. Déry ekkori népszerűségét mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy 1973-ban a Neue Deutsche Literatur Magyarországról őt kéri fel arra, hogy a Berlini Ifjúsági Találkozó alkalmából intézzen néhány szót a világ fiatalságához. Vállalja ezt a feladatot és arról beszél, ami a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról kapcsán éppen foglalkoztatja. De üzenete természetesen Kelet-Németország fiatalságának is szól, hiszen minden általam ismert levele árulkodik arról, hogy egészen pontosan ismerte mind a viszonyokat, mind az elvárásokat. Szövegét németül fogalmazta meg, az én fordításomban a következőképpen hangzik: „Amennyiben öregek egyáltalában adhatnak valamilyen hasznos tanácsot fiataloknak, azt üzenném: Őrizzétek meg a fejetek tisztaságát. Egy olyan korban, amelyben a szellemet kíméletlenül manipulálják, nagyon fontos lenne, hogy mindig vívjátok ki magatok számára az egyéni véleményalkotás lehetőségét. Ez ugyan ha nem is feltétlenül nyugodt életet, de nyugodt lelkiismeretet biztosít.”18 1977 után Kelet-Németországban már vitathatatlanul a magyar irodalom klasszikusaként tartják számon Déry Tibort, a halála alkalmából megjelent nekrológok ezt egészen egyértelműen bizonyítják. Az ítélet nincs német fordítása pedig 1983-ban egészen jelentős siker, annak ellenére, hogy a balatonfüredi kertben felvonuló árnyak a német olvasó számára majdnem teljesen ismeretlenek. A műről írt recenziók küzül különösen megkapó egy fiatal kritikus ítélete, aki a hetvenes években a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról kapcsán ismerte és szerette meg Déryt. Most is az idős író gondolkodásának számára meglepő aktualitása ragadja meg, az emlékezések alapvető módszerét fogalmazza meg Fragend die Welt erklären (Kérdezve magyarázni a 18 Neue Deutsche Literatur 1973. 7. sz. 17. 201
