Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Antonio Opitz: Többé-kevésbé „jókedvű önvizsgálat”. Déry Tibor műveinek fogadtatása az NDK-ban
cAntonia Opitz. ibe is. Ehhez az elbeszéléshez kapcsolódik az a dokumentum, amelyet itt elsőként mutatok be, és amely mindennél beszédesebben bizonyítja, hogy igazi költők határokat, kultúrákat, nyelveket áthidalva is felismerik egymást. A kötetről a Neue Deutsche Literatur című folyóiratban3 ugyanis - az akkor még nagyon fiatal és teljesen ismeretlen - Heiner Müller írja a recenziót. Müller a kötet szerzői közül különösen Móricz Zsigmondot méltatja, rajta kívül érezhetően Déry rövid elbeszélését tartja legtöbbre, a Heimkehrer-téma minden szentimentalizmustól mentes, örökérvényű ábrázolását látja benne. Külön kiemeli, ráérezvén ezzel Déry életművének egyik központi motívumára, hogy a kötetben ez az egyetlen elbeszélés, amely az emberi szerelem tükrében ábrázolja a történelmi váltást. Ugyancsak a recepciónak ezen első korszakába tartozik a Felelet első kötetének német nyelvű kiadása 1952-ben, valamint A befejezetlen mondat megjelenése a Volk und Welt kiadónál 1954-ben. Ezzel a kiadóval Dérynék ettől kezdve állandó szerződése van, és egyetlen kivétellel valamennyi Kelet-Németországban kiadott Déry-mű e kiadó gondozásában lát napvilágot. Mielőtt néhány szót szólnék A befejezetlen mondat fogadtatásáról, szeretném megjegyezni, hogy a recepció ezen első korszaka - az 1956-os év kivételével - még alig ismert. Nem tudjuk, csak levélbeli utalásokból sejthetjük, hogy elsősorban Lukács György volt a közvetítő, akinek - mint ismeretes - ebben az időszakban igen nagy befolyása volt az NDK kultúrpolitikájára. Ekkor még a levélváltás is különös utakon folyt, nemegyszer közvetítettek diplomaták, vagy éppen külföldön tartózkodó művészkollégák leveleket. Nem volt az egyes országok között közösen jóváhagyott szerzői jog sem. Hiányosak nagyon az erre a korszakra vonatkozó bibliográfiák, arról nem is szólva, hogy az utóbbi években, legalábbis Németországban, aligha folyt számottevő kutatás erre a korszakra vonatkozóan. Déry elbeszélő művészete és új olvasóközönségének elvárásai között ekkor még igen nagy a szakadék. Idézhetnénk ennek bizonyítására a Felelet első kötetére vonatkozó olvasói véleményekből, amelyek különben az író kívánságára íródtak és a kiadóval folytatott levélváltáshoz mellékelten maradtak fenn. De igazságosabb, ha inkább egy irodalomkritikuson verjük el a port, ha inkább egy írástudót idézünk A befejezetlen mondatról, az ő megállapításai alapján mosolygunk ma már többé-kevés- bé jókedvűen - és a túlélők nem kiérdemelt fölényével - a kor naiv tévhitein. Röviddel a regény megjelenése után, 1955- ben, a recenzens - aki egyébként később is igen sokat tett Déry népszerűsítéséért Kelet-Németországban - pontosan fogalmazza meg a regénnyel szemben akkoriban felmerülő két alapvető kifogást. Déry társadalomképének általános méltatása után ezt írja: „Lényegében azonban az a benyomásunk, hogy Déry - eltekintve néhány, az osztályharcot heroikusán ábrázoló jelenettől - a proletariátust inkább nyomorúságos helyzetében ábrázolja, ahelyett hogy nagyszerű történelmi hivatását elevenítené meg.”4 Déry ábrázolásmódjának általános méltatása után pedig a következőket olvashatjuk: „Persze ez az első nagy műve nem egészen 3 Heiner Müller: Sieg des Realismus (A realizmus győzelme) = Neue Deutsche Literatur 1953. 11. sz. 161-163 4 Álmos Csongár: Unter dem Horthy-Regime (A Horthy-rendszer alatt). = Die Buchbesprechung 1955. 5 sz. 275. [ford.: A. O]. 196
