Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Botka Ferenc: Bevezetés helyett. Utóélet - változó világban
(Botha. (Ţej'eno mint például Szántó Piroska, Karinthy Ferenc vagy Heller Ágnes, akik ezt a műfajt használták fel arra, hogy Déry iránti ellenszenvüket kinyilvánítsák.28 Vas István egyenesen butasággal hozza egykori barátjának politikai magatartását összefüggésbe;29 majd azt állítja, hogy állítólagos kártyaadósságainak rendezése miatt kért és kapott 1944 őszén kétezer forintot Márai Sándortól - elfeledve azt a ma már közismert tényt, hogy ezekben a hónapokban Déry ténykedését nem a játék, hanem a törvényen kívül rekesztettek segítése, bújtatásukhoz szükséges pénzösszegek felhajtása és közvetítése jellemezte.30 Szomorú, hogy e sokszor nem is tudatos ferdítéseket - köztük Heller „állítását” Déry „korrupt” természetéről - nehezen vagy alig ellensúlyozzák azok a visszaemlékezők - mint például a lengyel ellenállás vezető egyénisége, Herling-Grudinski vagy Tamás István, a Népszabadság egykori munkatársa -, akik az író hiteles nézeteiről vagy a hatalommal való folyamatos huzakodásairól - és nem „kiszolgálásáról” - szólnak.31 Végül álszerénység lenne szó nélkül hagynunk saját munkálkodásunkat, amely a filológia eszközeivel igyekezett Déry különféle szellemi kapcsolódásait megvilágítani a Déry Tibor és Berlin (1994), a Megnyugodva és megbékélve (1994) és a Déry Tibor feleletei avagy a befejezett mondat (1994) című tanulmányköteteinkben, illetve a Déry Archívum című kiadványsorozatban, amely az írónak az életműkiadásból hiányzó írásait tette, illetve teszi közzé - immár a közeljövőben megjelenő kilencedik és tizedik kötetében. A kilencvenes évek Déry-képére tekintve ugyanakkor nem tagadható, hogy az irodalomtörténetírás viszonylagos aktivitása ellenére - az idő előrehaladtával - az tovább halványodott. Az író születése századik évfordulójának nyomtatott megemlékezései - amelyekhez hozzá kell tennünk a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott konferenciát és annak előadásait közzétevő D.T. úrX.-ben (1995) című kötetet is - még azt mutatják, hogy az író többé-kevésbé jelen van a nyilvánosságban, ám nem feledtethetik, hogy a magyar nyelvterületen egyetlen városban, Újvidéken tartották fontosnak, hogy napilapban, a Magyar Szóban és folyóiratban, a Hídban különszámként terjedelmes és tartalmas összeállításokban - Bányai János, Bori Imre, Cseh Márta, Fehér Katalin, Franyó Zsuzsanna, Gerold László, Horkai Kiss Éva, Láncz Irén, Toldi Éva, Utasi Csaba írásaival - használják fel az évfordulót arra, hogy az ünnepelt munkásságáról érdemi méltatást adjanak. (Részeként annak a folyamatnak, amely már negyedszázada élénk érdeklődéssel kísérte Déry avantgárd korszakát az újvidéki egyetemen32.) A kilencvenes évek második felében a korábbi negatív folyamatok tovább erősödtek. A csend Déry körül tapasztalhatóan növekedett. Az okok ismerősek, a felsoroltakhoz talán nagyobb hangsúllyal tehető hozzá az 1977 után „színre lépő, az elbeszélésmódot lényegileg módosító posztmodern szerzők jelenléte, akik bizonyos mértékig Déry 28 L. Szántó Piroska: Bálám szamara (1982), Karinthy Ferenc Napló (1993), Heller Ágnes Bicikliző majom (1998) köteteit 29 Mester Ákos interjúja: Egy író nem lehet úriember. Vas István az ötvenes évek irodalmi megpróbáltatásairól. = 168 óra 1989. aug.22. ló.sz. 20-21. 30 Vas István: Déry Tibor és a kártya. = Kortárs 1991. jún., 6.sz. 20. - Az ellenállási mozgalomhoz 1. Demény Pál és Déry beszélgetését a Barátságos pesszimizmussal c. kötetben. 31 L. Herling-Grudinski: Déry Tibor a kádári amputációról. = Magyar Napló 1991. jún. 14. 4.sz. 26., vagy Tamás István: Déry és a Népszabadság. In D.T. úr X.-ben. Bp., 1995. 127-132. 32 E céltudatos munka maradandó emléke a Hungarológiai Intézet Értekezések, monográfiák sorozatának 10., A magyar irodalmi avantgárdról c. füzete (1985), amelyben Bori Imre, Thomka Beáta és Utasi Csaba írt Déryről. 13
