Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Vasy Géza: G.A. úr X.-ben - és nálunk
't/ajy Cjtita A történelem tanúsága szerint az emberiség egyik legkedvesebb szórakozása, hogy gondosan megvizsgálja tapasztalatait és szüntelenül okuljon rajtuk. Tán ezek a jegyzetek is valamennyire hozzá fognak járulni e hasznos időtöltéshez. Az útleírás közvetlenül az első világháború után keletkezett, amikor is G.A. úr - bizonyára indokolatlan dölyfből - hátat fordított a civilizációnak és egy számunkra ismeretlen földrész nagy kiterjedésű fővárosában telepedett le. Ha ítéletében meg lehet bízni, e város még Londonnál és New Yorknál is nagyobb, jóllehet jelentős része rom, vagy legalább az volt G. A. úr ott tartózkodása idején, rokonszenves lakosai kevés gondot fordítottak arra, hogy akár házaikat, akár önmagukat megvédjék a pusztulástól, sőt! De ne vágjunk elébe a történetnek! Tény, hogy G.A. úr sok különös szokással találkozott X. városában, s ezeket részletesen s tiszteletre méltó tárgyilagossággal jegyezte fel mindaddig, amíg maga is a város veszélyes vonzásába nem került s menekülni volt kénytelen, hogy el ne szédüljön. Hogy mi lett további sorsa, nem tudom. Európába való hazatérése után - jegyzetei itt kerültek kezembe - alighanem még egyszer visszautazott X.-be, hogy folytassa vagy lezárja egy ottani szerelmi ügyét. A jegyzetek 1957-ben kerültek a kezembe, három évet fordítottam rá, hogy sajtó alá rendezzem őket.”21 Déry új regényének már a teljes megjelenés előtt sajtóvisszhangja támadt. A Népszabadság éberségből sietett vizsgázni. Héra Zoltán folyóiratszemléjében kategorikusan foglalt állást: „A regénynek eddig még csak az első része jelent meg, határozott véleményt ezért még nem is formálhatnak róla. Annyi azonban bizonyos, hogy az itt közölt rész: a történetnek és a témának (a szabadság és a rend problémájának) az exponálása olyan elgondolást sejtet, s olyan írói közérzetre vall, amely szocialistának semmiképpen nem nevezhető.”22 Tóth Dezső a Kritika 1964. áprilisi számának élén áttekintő tanulmányt közölt a Hatalom, erkölcs, osztályharc kérdéskörének megjelenéséről a kortárs magyar irodalomban. Illyés Gyula, Németh László, Mészöly Miklós, Sánta Ferenc művei mellett Déry Tibor új regényével is foglalkozott. Szerinte e műből hiányzik a szocializmus. A tárgyalt művek összességéről jelentette ki, hogy: „Ez a kihagyás - nem tematikus, hanem ideológiai értelemben - mindenütt ott lappang, és ez az oka annak, hogy az említett művek a személyi kultusz hatalmi torzulásának kritikáját sem szolgálják. Mert az absztrakt hatalom és az absztrakt erkölcs konfliktusaiból kimaradt néhány fontos igazság, [...] kimaradt valahol a személyi kultusz és a proletárdiktatúra kategorikus szembehelyezése, mert végül is a kettő elválaszthatatlansága a forrása a dezillúziónak, a hatalommal szembeni szkepszisnek, a kiutak illúziósságának.”23 21 Jelenkor 1963. december. - Ez az előszó előbb megjelent már angolul a The New Hungarian Quarterly 1963. ápr./jún. számában egy regényrészlettel együtt. Nyilvánvalónak látszik, hogy a magyar nyelvű folyóiratközlés és könyvkiadás számára a hatalom ezt a szöveget nem tartotta megfelelőnek. A magyar nyelvű kézirat alapján közli a szöveget Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. 385-387. 22 Népszabadság 1963. november 22. 23 Kritika 1964. 4. sz. 115
