Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)

Tarján Tamás: Miért rosszak Déry drámái?

£Tarján ţjamâs Egyébként a realista Déry-drámák realizmusa avantgárd tradíciókkal, színekkel gazdagított realizmus. A realista pályafordulat ténye nem ölte ki Déryből mindazt, amivel az 1910-es évektől nagyjából 1930-ig próbálkozott (elsősorban költőként és drámaköltőként, de prózaíróként is). Kései - a G. A. úr X.-ben című regénytől szá­mítható - pályaszakaszának szintetizáló jellegéhez nem újrakreálnia, hanem felélesz­tenie kellett avantgardizmusát. Déry kései, realizmusba kötött avantgárdja — vagy szuverén későavantgárdja - az 1930-ig kialakított korpusz lázadó-kísérletező forma­kultúráját feltöltötte az abszurd és a groteszk a századközépen egymásra rétegeződő vívmányaival is. A képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról című kisregény több­féleképp is sajátos, szokatlan beszéltetési technikája - főként egyazon szereplő sorozatoló, ismétlőén jelölt megszólaltatása - nem egyenes származéka némely 1920 körüli Déry-alkotások rokon fragmentumainak (a belső monológ, az énszembesülés „mondta József’ - „kérdezte József’ - „válaszolta József’ szériáira, a „mondta Jó­zsef’ - „mondta József’ - „mondta József’ halmozásokra utalhatunk például). Eh­hez az alakításmódhoz nyilván a modern filmművészet, az európai és az amerikai epika új tendenciái is hozzájárulhattak. (A Képzelt riport... színpadi változatának el­készítésekor éppen ezt a - számos bíráló által „drámainak”, „színpadra kívánkozó- nak” tekintett monológ- és dialógképzést kellett egészen más, mondhatni konzerva­tívabb irányba mozdítani.) Bizonyos - szimultanista, vagy a cselekmény, a beszéd linearitását megtörő, az egészet részekre tördelő - rokonulásokat nem nehéz észrevenni Az óriáscsecsemő és A tanúk között. Az utóbbinak a díszletleírása szerint a jobb oldalon látható bérház „ablakaiban férfiak, nők könyökölnek. Az 1. számúban a Kocsmáros és felsége, a 2. számúban Nő, fésülködőköpenyben, a 3. számúban a Pipázó Öregúr. A 4. számúban olykor megjelenik a Szobalány, kirázza a porrongyot, egy-két percig az ablakban marad. Az 5. és a 6. ablak egyelőre üres. Az ablakban könyökölő személyek nem egymáshoz intézik a szót, hanem maguk elé beszélnek.” A nagybetűs, általánosító­kiragadó elnevezés és a beszédforma Az óriáscsecsemő 1—10-ig számozott Bábuit idézi, bár azok gyakrabban beszélnek „össze” - egy mondat szótagjait akár heten rakják sorba mint „szét”. Ugyancsak A tanúkban a Kórus alkalmazása egyszerre mondható a klasszikus avantgárd örökségének, illetve a brechti drámatípus integrálásából fakadt, összetet­tebb eszköznek. A Kórus felléptetésében következetlenség járatlanság érződik. Déry megmaradt vagy újraképzett avantgárd fogásai nem egykönnyen szervesülnek a má­sodik drámakorszak alkotásaiba. A Tükörben a főszereplő értelmiségi család néhány sorsdöntő napját rádióközvetítésként - tükrözve, elvileg szinkronban - hallgatja egy „ugyanolyan”, egy „tükör” család, így jutva az átélés elidegenített és a kommentálás ironikusan elemeit szituációjához. E „tükör”-keret a darab 1947-es bemutatójától kezdve a legtöbb ellenszegülést váltotta ki a kritikusoktól. Ez a megoldás volt az oka - munkásmozgalom-történeti szólamok és prekoncepciók mellett - annak, hogy Hor­váth Márton ezzel indította később is hivatkozási alapul szolgáló bírálatát: „A Tükör nagy dráma nagy hibákkal.” A helyenként megfontolásra érdemes írás a tükör-kér­79

Next

/
Oldalképek
Tartalom