Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)

Széchenyi Ágnes: csendes pince ... békességes nyája ...” Az 1945-ös esztendő Déry Tibor és Márai Sándor epikai életművében

Széchenyi cAt)net

nálja a szót, mégis úgy érezzük az undorral kevert megbocsátás egységében: Erzsébet a szabadulásért fizetett adóként éli meg, amit testéből, tisztaságából, belőle magából a katona elvett. Amikor visszatérnek a pincébe korábbi kényszerű lakók - akik a pániktól vezérelve onnan kimenekültek, s így maradt kettesben a lány és katona kimegy az utcára: s meglátja, „katonája”, aki magáévá tette, meghalt. Mintha minden rendben lenne, mondja Márai, kétértelműen. A katona halálával epikai igazság szolgáltatott Erzsébetnek, nekünk.

Tudjuk, Márait élénken foglalkoztatta a szovjetek megjelenése. A szovjetek nem csak a katonákat jelentették számára, hanem egyfajta világszemléletet, kultúrafelfogást, létezés-értelmet. A Föld! Föld!... című esszéregényben, de a naplókban is foglalkozik az orosz ember térfogatával, időérzékelésével, s csöppet sem cinikusan mondja, 150-200 év, s olyanok lesznek, mint a nyugatiak. Történelmi léptékkel mérve semmi.

Még nem vagyunk hatvan évre a történtektől. De nem vagyunk túl még azon a gyászmunkán sem, amit elvett a magyar társadalomtól a rákosizmus 1945-ben még előre nem látható időszaka.

72