Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Tamás Attila: Déry Tibor prózája mint a magyar irodalmi másodmodemség része?
fTamái cAltila Tamás Attila: Déry Tibor prózája mint a magyar irodalmi másodmodernség része? Konferenciánk szervezői számos kérdés válasz igénylésére figyelmeztetnek bennünket - kérdések létezésére, melyek nem kis részükben az idők változásából következő nézőpont-változásokból adódnak. Nem tartozom a Déry-életmű kutatóinak szorosabb körébe (mindössze két önálló írásom jelent meg róla, az is mintegy harminc évvel ezelőtt), a kérdések megfogalmazását azonban legnagyobbrészt jogosnak, az életmű súlyát pedig jelentősnek tartom, ezért vállalkoztam arra, hogy bekapcsolódjam az itteni szakmai beszélgetésbe. Nagyobbrészt két regényének az újraolvasásá- ra téve kísérletet. Azokkal értve egyet, akik esztétikai értékük alapján is főműveket látnak A befejezetlen mondatban és A kiközösítőben, és így ítélnek akkor is, mikor azokat a munkákat keresik, amelyek fejlődéstörténetileg mondhatók a legfontosabbaknak. Déry novellatermésének legjavát is e két, egymástól három évtizednyi távolságban elhelyezkedő regény között ismerve föl. Azzal kezdeném: nem gondolom, hogy amiért a kommunista világmozgalom már évekkel ezelőtt politikailag, gazdaságilag is leplezhetetlenül vereséget szenvedett - sokkalta korábban elszenvedett erkölcsi vereségét követően a lényeget illetően meg kellene változtatnunk ítéletünket arra a regényre vonatkozóan, amelyik ezt a mozgalmat - részben fölismert ember-torzító tendenciáival együtt is - távlatokat mutatónak, ígéreteket is magában hordónak ábrázolta. Egyfelől ugyan nem tartozom azok közé, akik „a nyelvi fordulat”-ra hivatkozva kategorikusan tagadják az irodalmi alkotások külső referencialitását, másfelől viszont semmiképpen nem tekinteném szorosan „referencia-kötött”-nek egyik művészetet sem. Világos, hogy - távoli példát véve - nemcsak a „Tündérország első kapuját őrzötte / Félrőfös karmokkal három szilaj medve” szövegrésznek az esetében nem lenne értelme annak utánajárni, hogy vajon éppen az első kaput őrizték-e hárman (medvék őrködtek-e vagy oroszlánok stb.), hanem azon sem sokkal több eredménnyel lehetne vitázni, hogy hány éves volt Raszkolnyikov, mikor elhatározta, hogy agyonüti az uzsorás vénasszonyt. Viszont mind a „medve”, mind a „kapu”, mind a „rőf(„balta”, „óra” stb.) hang-, illetve betűsornak megvan a maga fogalom által közvetített referencialitása, a lényeget tekintve pedig nem más - csak sokkal bonyolultabb - a helyzet az említett szavakból megfelelő törvényekhez igazítva mondatokká épített szövegrészeknek és szövegegészeknek az esetében sem. A nyelvi megnyilatkozások pedig valamiképpen 56
