Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kemény Gábor: Átutazóban a nagyepika felé
DCímímj Cf ábor Ez azonban természetesen nem zárja ki, hogy a regény lapjain feltűnjenek az előző stíluskorszak, az expresszionizmus és a szürrealizmus stílusjegyei is. Lássunk mindjárt egy példát a regény 8., a kötetkiadásban Hajnali vihar a Nagykörúton című fejezetének elejéről! Rácz dr. az előző este megtudott szörnyű hírnek, Márta öngyilkosságának a hatása alatt könnyeit nyelve kóborol a néptelen utcákon. „Hogy ne maradjon egyedül, gazdátlan kutya csatlakozik hozzá, s farkát vidáman a magasba csapva, szuszogva kíséretébe szegődik. [...] A kutya nem tágít Rácz mellől, s felnyalja könnyeit, ha olykor az aszfaltra csurognak” (330). Ez a mondat kétségtelenül A kéthangú kiáltás és az Alkonyodik... expresszionizmusának, eltúlzottságában groteszk hatású látás- és kifejezésmódjának maradványa egy már egészen más jellegű nyelvi és hangulati közegben.24 A regény stílusa azonban a maga egészében már egy másfajta, Szabó Zoltántól tárgyias-intellektuálisnak nevezett stíluseszmény felé mutat. Dérynék ezt a stílustörekvését — ha nem ódzkodnánk a kifejezés lejáratottságától - akár realizmusnak is nevezhetnénk. Igen sajátságos realizmus azonban ez, mert át van itatva prousti reminiszcenciákkal — még mielőtt az író az A la recherche du temps perduvel tüzetesebben megismerkedett volna. Itt tehát nem elsősorban hatásról, hanem inkább rokon törekvésekről kell beszélnünk. Ezek a részletek, különösen bizonyos leírások a rövidesen írni kezdett nagy regény, A befejezetlen mondat képtechnikáját előlegezik. Egyik példánk legyen a pesti bérház esti hangjainak leírása az 5. fejezetből: „az ablakból [NB. a lépcsőház ablakáról van szó, mert Rácznak, kulcsa nem lévén, itt kell várakoznia Némethre, akinél éppen lakik] szép kilátás nyílik a ház udvarára, amelyben most egymás után gyulladnak ki a konyhák és cselédszobák ablakai. Esteledik, a kirándulók hazajönnek a Hűvösvölgyből, a kis cselédek a Városligetből, a körben szaladó függőfolyosók megtelnek hanggal és fénnyel, itt-ott kicsapódik egy ablak, és sárga fénypászmát vet ki az alkonyatba. Az ablakok mögött nők vetkőződnek, egy tükör éles visszfénye végigszalad a ház falán, és eltűnik a sötét égen. A legalsó emeletről fáradt dudorászás hallatszik, néha tányércsörömpölés — egy-egy elejtett szó, amely túl könnyű, hogysem a föld felé szállna, s az udvar sötét tölcséréből felrepül, mint vasalóból a szikra” (308). A terjedelmes zárómondat a hallás - tapintás (súlyérzékelés) - látás fokozatain keresztül jut el a környezettől sugallt, tehát metonimikus, de főként érzetkeverő (szinesztetikus) hasonlatig. Másik példánk Büchlerék estélyének leírása (ezen az estélyen derül egyébként ki, hogy Márta öngyilkos lett). A gomolygó füst anyagiasítása (metafora) és a hanghatásoknak vizuális képekkel való érzékeltetése (szinesztézia) már abból a látásmódból ered, amely A befejezetlen mondat nagy nyitóképét25 és annyi más, artisztikusan kifinomult, mégis plasztikus leírását fogja rövidesen létrehozni: „A zöld biliárdasztal fölött, amely a dohányzó közepén áll, összegyűlik a 24 A túlzásról mint expresszionista stfluseszközről vö. Szabó Zoltán id. mű 204. 25 Vö. Egri Péter: A befejezetlen mondat kezdőképéről. L. a jelen kötet 47-54. oldalán. 45
